HÍREK

Adventi hangulatban

2015. december 09., 22:53 | MMK | L. M.

Betlehemek, színes szőttesek, formás kerámiák, hímzett terítők, faragott és csuhéból készült tárgyak és megannyi más szép és hasznos tárgy: megnyílt a hagyományos Közép-dunántúli adventi nép- és iparművészeti kiállítás a Művészetek Háza kiállítótermében.

A gazdag tárlat megnyitóján a vendégeket köszöntő Juhász Zsófia, az intézmény igazgatója elmondta: ez már a tizenötödik adventi kiállítás a ház életében, és a tizedik, amelyet az egész régió számára hirdettek meg. Azt sem titkolta, hogy a ház csak helyet ad a kiállításnak - a szervezést, a pályáztatást és a tárgyak zsűriztetését a Magyarországi Alkotóművészek Közép- és Nyugat-Dunántúli Regionális Társasága (M-ART) végezte, Komendó Gabriella vezetésével. Az idei pályázatra több mint 160 alkotást neveztek a nép- és iparművészek, és nem csak a régióból: például Budapestről és Somogy megyéből is érkeztek tárgyak.


Dr. Lackovits Emőke, Farkas Balázsné és Juhász Zsófia


Farkas Balázsné, a Veszprém Megyei Népművészeti Egyesület elnökének köszöntője után a tárlatot dr. Lackovits Emőke néprajzkutató nyitotta meg. A népművészeti zsűri tagja a tárgyalkotó népművészet reneszánszáról beszélt: mint mondta, a paraszti életforma átalakulásával, majd megszűnésével ezek a kézműves foglalkozások szinte kihaltak, de aztán az urbanizálódó társadalomban újra felmerült az igény ezekre a tárgyakra, és nem csak dísztárgyként: "Ez pedig a népművészeti örökség feltámasztását, újragondolását, tudatos, szervezett keretek között történő újra fogalmazását indította el, múzeumokban őrzött emlékanyag alapján a hagyományos formákat, technikákat alkalmazva új tárgyakat létrehozva, megteremtve a népművészet második, egyben új életét" - mondta.

A megnyitót Vakler Anna népdalénekes és Varró János népzenész műsora színesítette, és a jelenlévők a Játékkészítő Műhely kézműves foglalkozásán is részt vehettek: Sevella Zsuzsanna és Gonda Emma irányításával karácsonyfadíszeket készíthettek.

A kiállítás december 31-ig látogatható, vasárnap és ünnepnapok kivételével naponta 10-18 óráig.


Adventi népművészeti kiállítás

Székesfehérvár, 2015. 12. 9.

 

"Magyar vagyok. Lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha nem őrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagítja? A magyarság színét, a magyarság kincsét."

Babits Mihály

 

Igen, kincsek, amelyeket itt a kiállítótérben láthatunk, amelyek szépségükkel mindnyájunkat szolgálnak és hozzájárulnak lelkünk adventi díszbe öltöztetéséhez. Egyszerre árulkodnak nagy technikai tudásról, szeretetről, amely készítésük egész folyamatát jellemzi. Ugyanis Vankóné Dudás Juli szerint: "...a népművészetet szeretni kell, vállalni érte a lemondásokat, feladni a kényelmes esti ágyba térést. A népművészet iránti érzéket pénzzel nem lehet megszerezni, erre születni kell."


A kiállítást dr. Lackovits Emőke néprajzkutató nyitotta meg


Mit jelent ez a különleges művészet? Miféle rendbe tartozó? - tehetjük fel a kérdést és adhatjuk meg egyben a választ is. ezzel a tárgyakat díszítő művész tevékenységgel, művészi módon megformált használati tárgyak együttesét hozták létre alkotóik, amelyeket szűkebb értelemben népművészetnek mondunk. Közülük több tárgy ünnepi alkalomra készült, a köznapi használatból a reprezentációs szférába kerülve, ámde a legegyszerűbb köznapi tárgyaktól sem tagadható meg az esztétikum, a szépre törekvő megformálás igénye. Hiszen az önazonosság-tudat ápolásának, őrzésének egyik meghatározó területe az írott és íratlan örökség, továbbá a tárgyalkotó hagyomány élettel megtöltött megóvása úgy, hogy a társadalom egésze mindennapjainak részévé legyen, de nemzedékről-nemzedékre továbbadva, gyarapítva, egyszerre megmaradását is biztosítsák. Ez életre szóló program, amelynek megvalósulásához az élő népművészeti kiállítások, mint ez a mai tárlat is, amikor alkotók és befogadók úgy találkozhatnak, hogy egymást gyarapíthatják tudásban, a lélek gazdagításában, a szépségigény kielégítésében, vagy éppen felébresztésében. Ugyanis a környezet szebbé tételét szolgáló alkotásvágy egyidős az emberiséggel, és napjainkban sem szűnt meg, sőt az uniformalizálódás, az értéktelenség terjedésével a rá való igény inkább erősödik, amelyet jól szolgál az egyéni gondolatokat megfogalmazó, a hagyományos formákat, anyagféleségeket, technikákat felhasználó, a néphagyományból merítő alkotó tevékenység.


A népi díszítőművészet, a hagyományos tárgy alkotás kimeríthetetlen forrása az élő népművészetnek, amely változatlanul oly sokoldalú, mint a népi tudás, amiről tanúskodik ez a tárlat is, meggyőzve erről a látogatókat. Ugyanis a paraszti életforma átalakulása, megváltozása, majd eltűnése a népművészet végét jelentette, ugyanakkor az urbanizációval új igények születtek meg, kézműves tevékenységgel létrehozott tárgyak iránt. Ez pedig a népművészeti örökség feltámasztását, újragondolását, tudatos, szervezett keretek között történő újra fogalmazását indította el, múzeumokban őrzött emlékanyag alapján a hagyományos formákat, technikákat alkalmazva új tárgyakat létrehozva, megteremtve a népművészet második, egyben új életét.  Ez a népi iparművészet, amely mai állapotát szintén hosszú folyamat eredményeként érte el. Végig tekintve a tárlaton két meghatározó jellemző adja meg gondolatunk vezérfonalát: tehetség, és igényesség. Ugyanis e kettő házasságából olyan alkotások születtek/születnek, amelyek koruk emberéhez szólnak, kimeríthetetlenül változatos ékítményeik olyan művészeti értékeket hordoznak, amelyek nemes hagyományról, valamint nagy szakmai tudásról, igényességről, magas esztétikai értékekről, kimeríthetetlen formagazdagságról árulkodnak.


Változatosak, gyönyörködtetnek, olyan értő kezek alkotásai, amelyek az elmondottakon túl egyszerre tükrözik ember és anyag bensőséges kapcsolatát, rámutatva arra a teremtő erőre, tehetségre, amelyet minden alkotó a Fennvalótól kapott, bár hozzá a szorgalmat és az áldozatvállalást sem nélkülözhette.

Ezekről a művészi igénnyel és nagy műgonddal megalkotott tárgyakról és tárgy együttesekről elmondható, hogy nem csupán a klasszikus népművészetre jellemzők alapján továbbgondolt alkotásokról van szó, hanem olyan művészi tárgyakról, tárgy együttesekről, amelyek a ma emberének közvetítenek üzenetet, az ő minőségi igényeihez igazodva immár beletartozik a magyar művelődéstörténetbe, jelzik a szűkebb szülőföldhöz, lakóhelyhez, tágabb pedig a hazához, az anyanyelvi közösséghez és a nemzethez tartozást, ugyanakkor képviselik a közösségeket az emberiség kultúrájában is egyszerre, hirdetve a szépség, a harmónia, a rend iránti igényt. Olyan üzeneteket hordoznak és közvetítenek a formák, valamint az ékítmények, amelyekben olvasva, felfedezhető mindez.


Az alkotók munkáiról pedig maradéktalanul elmondható, hogy alkotásaik a történeti hagyományokban gyökereznek. Valamennyi formavilágára, mintaszerkesztésére, színére, díszítettségére harmónia jellemző. Tökéletes összhang uralkodik az alapanyag, a funkció, a kompozíció, az arányosság, a használhatóság tekintetében, mívesség és stílustisztaság jellemzi valamennyit. Jól érvényesül a táji jelleg, a felületek díszítettsége a gazdagságban is megtartott mértéktartás, az ékített és díszítetlen felületek arányossága jellemző. Ugyanakkor rendkívül dekoratív megjelenésűek és bár tovább éltetik a hagyományos mintaelemek, jól érvényesítik az egyéni tervezés szabadságát, az újítással elérhető széleskörű használhatóságot.


Elmondható a tárgyakról továbbá, hogy változatosság, sokféleség, találékonyság, a hagyományok továbbörökítésére való törekvés, ugyanakkor újítási készség egyszerre jellemzi. Elegendő megemlíteni a különféle betlehemeket, a "MintKINCStárat", a szebbnél szebb hímzéseket, szőtteseket, vert csipkének viselet kiegészítőként való alkalmazását, a kerámiaképeket, a mézeskalácsokat, a keksz nyomófákat, a bőrből készült használati darabokat,  az ékszereket, az üdvözlőkártyákat, az üveg dísztárgyakat, de a faragott ékszerdoboz vagy a csuhészék, és csuhékosár ugyancsak az elmondottakat erősítik meg. Összesen 162 db munka érkezett, amelyből 75 db népművészeti, 87 db iparművészeti alkotás. Ez a kiállítás a tizenötödik adventi alkalom, míg tízedik alkalommal regionális, tehát Közép-Dunántúl alkotóit szólította meg. Fejér megyéből 23, Komárom-Esztergom megyéből 3, Veszprém megyéből 13, Budapestről és Somogy megyéből 6 alkotó művészetében gyönyörködhetünk.


Meggyőződésem szerint a tárlat ékesen bizonyítja, hogy az élő népművészeti alkotásokra is változatlanul érvényesek Illyés Gyula sorai: "...nincs tarkább virág és változatosabb gyümölcs, mint amit a nép művészetének ágai adnak... azok az ágak mind egy gyökérbokorból nőnek, s bármit próbálnak beléjük ojtani, változatlanul a türelem, az igazság egy összetételű - mert már ott a mélyben is nemzetközi - ízeit és nedveit: tápanyagát kínálja."

Kívánok minden alkotónak szépségekben, örömteli munkában gazdag további életutat, bővelkedést vidámságban, életörömben! Kívánom, hogy érjék meg azt a világot, amikor az önzetlenség győz az önzés felett, az erkölcsösség sz erkölcstelenség felett és a reménység a reménytelenség felett! Köszönetet mondok mindnyájuknak értékteremtő munkájukért és szívből gratulálok valamennyiüknek! További örömteli alkotó esztendőket, megérdemelt szakmai elismerést, megbecsülést kívánok! Isten gazdag áldását kérem életükre, továbbá művészi tevékenységükre!


Köszönetet mondok a szervezésért Komendó Gabriellának, valamint a kiállítás kivitelezőjének, Kövics Erikának. Köszönet illeti a kiállítás támogatóit is! Külön köszönet jár az alkotóknak, név szerint:

Radetzky Jenőné, Vincze Mátyás, Jakab Andrásné, Szabóné Rápolti Éva, Sevella Zsuzsanna, dr. Gulyás Antalné, Dér Virág Borbála, Németh Tamásné (Játszótárs Játékkészítő Műhely), Hegedűs Orsolya, Herczeg Károlyné, Telbiszné Heckenast Csilla, Nagy Marianna, Kovácsai Gabriella, Lakatosné Fenes Márta, Kőnig Nóra, Gergő Katalin, Jagasicsné Gábor Ildikó, Tolvaj Csaba (Székesfehérvár), Gelencsér Julianna (Tác), Kovács Judit (Mór), Kató Balázs (Enying), Magyar Imréné (Szabadbattyán), Holchauzer Anna (Pákozd), Cs. Angyal Zsuzsa (Csókakő), Kissné Berta Orsolya (Kreatív Kuckó Kézműves Szakkör), Bozainé Szép Krisztina, Szeip Istvánné (Gárdony), Szocska Ágnes (Úrhida), Farkas Tünde (Bicske), Sigmond Gáborné (Csákvár), Grim Márta (Csákberény), Zichy János Ált. Isk. és AMI kerámia tanszak Franta Dezső vezetésével (Soponya), Gerenkerné Krutek Anikó (Karád), Varga Mónika (Ászár), Szabó László (Gyömrő), Rostás Klára (Patca), Szenczi Jánosné, Sáricz Gyuláné (Sárosd), Nagy Gyöngyi (Sóskut), Pongrácz Zoltán, Boros Márta (Budapest), Czeglidiné Budai Katalin, Farkas Róbert (Bakonynána), Farkas Balázsné, Szügyi Éva (Balatonfüred), Maróti Lászlóné (Kislőd), Szukits Éva (Veszprém), Tuba Márta, Balogh Józsefné, Kátai Antalné, Gerebics Lajosné, Ádám Zoltánné, Erőssné Horváth Gabriella, Rózsa Józsefné, a Művészetek Háza hímző szakkörének tagjai.

A nagy felkészültségről és felelősségről tanúskodó gyönyörű tervezésért köszönet illeti Párniczky Józsefnét, Illyés Károlynét, Gerebics Lajosnét.

 

Minden alkotó, akinek művészi munkái itt láthatók, személyesen is hozzájárult az igazi értékteremtéshez, rácáfolva Győrffy István néprajztudós 1973-ban megfogalmazott, de ma is figyelmet érdemlő gondolataira:


"Valami alacsonyrendűség érzése vett erőt rajtunk. Nem becsüljük azt, ami a miénk. Kapva-kapunk mindenen, ami idegen, ami európai. Pedig Európa nem arra kíváncsi, hogy átvettünk e mindent, amit az európai művelődés nyújthat, hanem arra, hogy a magunkéból mivel gyarapíthatjuk az európai művelődést. Európa az egyéniséget keresi és értékeli bennünk, nem a tanulékonyságot. Ha azonban csak az európaiságra törekszünk, lehetünk nagyműveltségű népek, de minél hamarább megszűnünk magyarnak lenni..."

Az alkotók mindnyájan megmutatták a tájegységek népművészeti hagyományaiban élő, megmutatkozó, Lükő Gábor szavaival szólva: a magyar lélek formáit. Örömmel idézem a mának szóló Berecz Andrást, aki az általa elmondott mesékkel, a fordításokkal életjelt ad a világban. Ilyen életjelnek tartom az itt látható alkotásokat is, amelyek lelkeket hódíthatnak/hódítanak meg.  Hiszen Berecz András szerint a "...lélekhódítás s legszebb hadviselés." Itt és most ennek vagyunk tanúi.

Megköszönöm megtisztelő figyelmüket, a kiállítást megnyitom, értő szeretetükbe ajánlom, kívánva, hogy megtekintése után lélekben gazdagodva, örömteli szívvel távozzanak!

 

S. dr. Laczkovits Emőke
néprajzkutató





















































Programok

„Szép jelen, szép csillag, szép napunk támadt”

2017. december 6. (szerda) 18:00
- 2017. december 31.

Művészetek Háza, kiállítóterem

Újévi szokásaink

2017. december 14. (csütörtök) 09:00

Mesterségek Háza

Advent a Rác utcában

2017. december 16. (szombat) 09:00

Mesterségek Háza

További programok »

 

 

Barátság mozi

 

Kiállítások 2016

 

Kreatív panel barokk