KIÁLLÍTÁSOK

Erajos képei

2012. szeptember 06., 20:42 | MMK |

Suszter Lajos festményeiből nyílt kiállítás a Művészetek Háza kiállítótermében. A képeit "Erajos" néven jegyző alkotót és műveit Pálfalvi András, a Megyei Művelődési Központ címzetes igazgatója ajánlotta a közönség figyelmébe, a tárlat a hónap végéig látogatható.

Ismerős fehérvári városrészletek, tájak köszönnek vissza a falakról: az alkotó kérdésünkre elárulta, éppen azért nem látta el címekkel a képeket, mert mindenki azonnal rájuk ismer. Pálfalvi András is azt hangsúlyozta megnyitójában, hogy Erajost két dolog foglalkoztatja igazán: a Természet és a Város struktúrái. Az intézmény korábbi igazgatója a követlező gondolatokkal ajánlotta a jelenlévők figyelmébe a kiállítást:

Erajos kiállítására

Sokunkat kísért a vágy, hogy rátaláljunk önkifejezésünk eszközeire, melyek segíthetnének abban, hogy értelmezzük életünket, formálhassuk magunkat, kitörhessünk saját magunk bezártságából. Hogy rátaláljunk valamire, ami erőt ad, segít abban, hogy emelt fővel mehessünk végig azon az úton, amit életnek nevezünk.


Pálfalvi András és Suszter Lajos

Ilyenféle vágy kergeti Suszter Lajost is, aki fiatalkori betegsége után, már felnőtt korában fordult a képzőművészethez. Ballagó Imre Tanár úr kiváló szakkörében, a Derkovits Körben kereste a kapcsolatokat a képzőművészettel, a festészettel. Évekig ült modellt és figyelte, hogyan tanulnak, dolgoznak, alkotnak a többiek.

Amikor elérkezettnek látta az időt, átült a vászon másik oldalára, maga is ecsetet fogott és egy életre elkötelezte magát a festészettel, mint magát gyarapító autodidakta alkotó.

Segítették ebben őt a Szabadművelődés Háza vezetői, Pinke Miklós tanár úr biztatásai, ott dolgozhat az intézmény műtermében, mind a mai napig. Ahogyan képei sokasodtak, és kiállítás-érett képei megszülettek, megvalósultak a tárlatok is. Itt a Megyei Művelődési Központban korábban már két alkalommal, több fehérvári iskolában, a városi könyvtárban, az Evangélikus Közösségi Házban, majd tavaly Kisfaludon mutathatta be képeit és most újra, immár harmadszor, a Megyei Művelődési Központban.

Erajos-ként szignált, új képeit hozta el ide, saját útjának dokumentumait, melyeket azért formált, hogy másoknak jeleket küldjön az általa járt útról, remélve, hogy az üzenet célba ér és megértésre talál.

Harmóniát, összhangot keresünk mindannyian. Ezt tesszük egy életen át, még akkor is, ha nem tudunk róla, vagy letagadjuk, olykor még magunk előtt is. Azt szeretnénk mindannyian, hogy a dolgok álljanak össze végre, rendeződjenek, hogy kiismerhessük közöttük magunkat, és hogy egyéni létünknek is legyen biztos helye a világban. Talán rangja is.

Nem könnyű dolog ez, mert a harmónia sokszor - talán mindig is -, csak lokális és átmeneti luxus, de még ebben a mikrovilági lokalitásban is állandóan keresni kell és küzdeni érte, sokszor reménytelenül.  De ez a küzdelem végülis maga az alkotás.

Két nagy, ősi toposz között vergődünk mindannyian, keresve velük együtt és bennük is a harmóniát. Erajost is ez a két dolog foglalkoztatja igazán. A Természet és a Város struktúrái. 

Az első, a Természet, az ember nélküli, talán még érintetlen ősiség, melynek szimbolikája egyidős az emberrel. Oda vetíti vissza magát az

Ember, megszemélyesíti és onnan saját arcunk néz vissza ránk, élő tükörként. 

 A természeti képek is a mi arcképeink, rólunk szólnak, örömeinkről, bánatainkról, szorongásainkról, a harmónia utáni vágyakozásunkról. Fenyegetnek-e a fák, az áthatolhatatlannak tűnő bokrok az ösvények mentén, kinyílnak-e előttünk, vagy bezárulnak? Kellemes árnyékot

adnak-e, vagy súlyos sötétséget bocsátanak ránk? Tiszta levegőt árasztanak-e, vagy fojtogatnak? És vezet-e valahová az ösvény, ha egyáltalán végre rátalálunk? És ha igen, hová? Ismerős, kies ligetbe, vagy a vadon ismeretlen mélyére? Erdei rém bujkál-e itt, vagy kedves, szolgálatkész manó? A népmesék eredeti, nyers világa lehet ilyen titokzatos. Magunknak kell válaszolnunk ezekre a kérdésekre, a bennünk még most is ott élő gyermek, a magányos ember kérdéseire.

Erajos korábbi képein ezekkel a sejtelmes, sötét titkokkal találkozhattunk, de legújabb, itt látható alkotásain már szinte otthon van a felcsillanó fény, megritkult és kivilágosodott az egykori sűrű és sötét erdő. Derűs, tiszta, világoskék foltok hívnak a tisztások felé, és a nyiladékokban megpillanthatjuk a tavak-vizek-patakok tiszta kékjeit.

Megjelennek az őszi erdő gyönyörű, rozsdabarna színei, a zárt bozótos mellett sorjázó jegenyék emelkednek a kék horizont fölé. Így válik nyitottabbá, reménykeltővé az a sötéten burjánzó vegetáció, az a sajátos erdei világ, ami korábban uralta Erajos természeti képeit.

És ebben a megváltozott, kivilágosodott tájban megpillanthatjuk Erajos eddig talán első, a növényi vegetációnál magasabb rendű élő teremtményét, egy fekete madarat, akinek-aminek sötét sziluettjét már oldja egy tükröződő fehér fénycsík, vagy talán egy fehér szalag, és mellette, már tiszta fehérben egy kanalas-gém kedvesen bumfordi, teljes alakját.

A másik toposz az ember épített környezete, a város, az utcák, a házak, amelyek vagy befogadnak és együtt élnek velünk, vagy kivetnek magukból, sóvár vágyakat keltve bennünk az egykori, elveszett-elvesztett Árkádia iránt. Vagy csak egyszerűen néma kulisszái mindennapjainknak.

A város, az embernélküli, kanyargó utcák képei, széttöredezett házsoraival, magányos épületeivel, kimentve, kiemelve őket a képi perspektíva alig ötszáz éves bilincseiből, lehetőséget adnak, hogy a fontos, vagy annak vélt elemek, valóságdarabok ősibb eszközökkel nagyobb figyelmet, előkelőbb helyet kapjanak az alkotó világában. Mert világteremtés folyik itt ezeken a képeken. A hétköznapi látvány átrendezésével egy új világ, Erajos világa születik.

A lépcsők, árkádok, szegletek, égre törő tornyok, fények és árnyékok, a letisztult geometrikus formák mellett ott vannak a mikrovilágok feletti nagyobb rendszerek, város és utcaképek fésületlenül, olykor kuszán, hogy rádöbbenjünk, van alattuk-közöttük egy másik világ is, ami mellett meg kell torpannunk és elidőznünk előttük. Talán rá is ismerünk városunk egy-egy naponta látott városrészére, épületére, amelyek itt, ezeken a képeken, Erajos világának részeivé válnak.

Olyan világ ez, amelyik megérdemli, hogy belepillantsunk, megismerkedjünk vele, esetleg összehasonlítsuk a saját, talán soha le nem festett, de bennünk élő, magunk teremtette világunkkal.

 

Székesfehérvár, 2012. 09. 06.

Pálfalvi András









Programok

Dumaszínház

2018. január 30. (kedd) 18:00

Művészetek Háza, színházterem

Best of L’art Pour L’art

2018. február 1. (csütörtök) 19:00

Művészetek Háza, színházterem

Kultúrházak éjjel-nappal

2018. február 3. (szombat) 10:00

Művészetek Háza

További programok »

 

 

Barátság mozi

 

Kiállítások 2016

 

Kreatív panel barokk