FEJÉR MEGYE

Csizmadia János

Csizmadia János

Fazekas

Csákvár                                                                                        1963 Népművészet Mestere

A XIX. században és a XX. század első felében Csákvár jelentős kézművesipari központ: elsősorban fazekasságáról vált országosan ismertté. Falucsúfolója is elárulja a területi munkamegosztásban betöltött szerepét: Csanakos Csákvár, csanakosok, köcsögösök.

 

A Vértes lábánál bányászott kitűnő tűzálló agyagot és a tálföldet a XVIII. század óta edénnyé formálták. Csákvár a Dunántúl legnagyobb fazekasközpontja volt: a mesterség fénykorában, 1833-ban 193, 1900-ban 131 önálló mester forgatta műhelyében a fazekaskorongot.

A mesterséget így jellemezte Kresz Mária (1919-1989) néprajzkutató A csákvári fazekasság című könyvében: "Csákváron a fazekasmesterség több ágra oszlott, amelyeket szigorúan megkülönböztettek egymástól. A szó szoros értelmében fazekasnak csak azt nevezték, aki tűzálló földből, ún. fazékföldből dolgozott, ún. bajtati földből, amelyet az erdőben bányásztak. A fazekas főző-sütő edényeket készített, főleg fazekat, ezenkívül lábost, sütőt, tűzálló edényeket. A jó tűzálló edényről volt nevezetes Csákvár. A tálasok, a tál, tányér, köcsög, bögre, kancsó mesterei (akiket közönségesen szintén fazekasnak mondtak), más agyagból dolgoztak, ún. tálföldből, sárgaföldből, amely nem volt tűzálló és nem is abból az agyagbányából eredt, mint a fazékföld. Csákváron a mesterség e két ága elkülönült felekezet szerint és település szerint, a céhen belül is két csoportot alkotott: a fazekasok főleg reformátusok voltak és a Felsővárosi Társulatban vagy kerületben egyesültek, míg a tálasok, akik mind katolikusok voltak, az Alsóvárosi Társulathoz tartoztak. Az elnevezéseknek megfelelően a fazekasok többnyire egy utcában laktak a református templom környékén, a Vértes felé emelkedő Felsővárosban; míg a katolikusok lejjebb laktak az Alsóvárosban... Voltak Csákváron korsósok is más szóval vörös edényesek, itatósok, akik csak mázatlan parasztedényt készítettek, vászonmunkát, mázatlan vörös korsót, kantát, csirkeitatót, virágcserepet... Végül néhány kályhás is dolgozott Csákváron."

A csákvári fazekas főcéh alá tartozott az egész Vértes vidék valamennyi fazekasmestere, akik Száron, Válon, Lovasberényben, Zámolyon, Gánton, Magyaralmáson, Bodajkon, Csókakőn, Móron és Pusztavámon dolgoztak.

A csákvári fazekasság tárgyi emlékeit a Vértes Helytörténeti Múzeum (Kossuth u. 2.) és a Fazekas Emlékház (Petőfi u. 10.) kiállításain mutatják be.

Forrás: http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/100_falu/Csakvar/index.htm

 

A Kresz Mária néprajzkutató által 1939-ben vezetett gyűjtőút alkalmával már csak alig több, mint 20 fazekasműhelyt tudtak meglátogatni. Ebben az időben a csákvári származású Paulini Béla biztatta a fazekasokat a hagyományos formák, díszesebb edények készítésére. A II. világháború után már csak néhány fazekas folytatta hűségesen őseinek munkáját: Csizmadia János, a Horváth testvérek (István és Sándor), Nagy János és fia, József, valamint Vas Kálmán. 1969-ben új szövetkezet alakult, melynek tagja volt a mesterséghez visszatért, tapasztalt fazekas, Dezső József.

 

Forrás: http://www.vertesinaturpark.hu/Feltoltendo_file-ok/Helyi_termek/csakvari_fazekassag.pdf

Könyv: Kresz Mária - A csákvári fazekasság

Vértes Múzeum, 8083 Csákvár, Szabadság tér 1.

 

 

Programok

Jól értem a gyerekemet?

2018. február 27. (kedd) 18:00

Művészetek Háza, színházterem

Belső alkímia meditáció

2018. március 5. (hétfő) 17:30

Művészetek Háza, Lila terem

További programok »

 

 

Barátság mozi

 

Kiállítások 2016

 

Kreatív panel barokk