HÍREK

Örökségünk nyomában

2015. február 05., 21:44 | MMK | Fotó: Lőrincz Miklós

Örökségünk nyomában - palócföldi üzenetek címmel nyílt meg a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet bemutatkozó kiállítása a Művészetek Háza kiállítótermében. A tárlatot dr. Gulyás Antalné népi iparművész ajánlotta a közönség figyelmébe, közreműködtek a Hermann László Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola növendékei, Kisbalázs Hajnalka (ének, citera) és Várai Áron (duda).

A kiállítás közönségét az intézmény nevében köszöntő Komendó Gabriella, a Művészetek Háza népművészeti referense elmondta, már tavaly ősz óta tervezi ezt a kiállítást: akkor látták vendégül a Csillagvirág Népművészeti Egyesület és a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet alkotóit Fehérváron, a Rác utcában, a Mesterségek Házában és a Kézművesek Házában.


Báder Miklósné, dr. Gulyás Antalné és Pataki Miklósné


Dr. Gulyás Antalné népi iparművész, a Mesterségek Házában működő szövőműhely vezetője nem titkolta, hogy örömmel tett eleget a felkérésnek, hogy ő nyissa meg ezt a látványos kiállítást, amelyet a következő gondolatokkal ajánlott a jelenlévők figyelmébe:

Kedves Vendégek!
Kedves Ismerősök és Barátok!

Örömteli megtiszteltetés számomra, hogy bevezetőt mondhatok ehhez a kiállításhoz, amelyhez több szálon is  kötődöm.  Egyrészt az alkotókhoz való több évtizedes ismeretség és barátság köt, másrészt magam is szövök, és sokat tanulhattam az itteni alkotóktól. Nagyon kellemes és szép emlékek fűznek a 3 évente megtartott Hevesi Nemzetközi  Szőttes Pályázat és Konferencia mindegyikéhez, amin volt szerencsém részt venni. Innen, Fehérvárról többen járunk Hevesre és lehetetlen elfelejtenünk azt a sok kedvességet és törődést, amiben ott részünk van, továbbá a konferenciák adta szakmai fejlődési lehetőséget.

Az itt látható alkotások meggyőzően mutatják azt a magas szakmai színvonalat, amit a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet alkotói képviselnek.

De hogyan is készülhetnek ezek az alkotások?

Mi is a szövés? Függőleges és vízszintes vagy hosszanti és merőleges szálak kereszteződése.

A szövéssel kapcsolatos tankönyvek csaknem mindegyike úgy kezdődik: "A szövés története az elmúlt idők homályába vész..."

Honnan indulhatott az a mesterség, amely ilyen míves, szemet, lelket gyönyörködtető tárgyak, használati, viseleti darabok készítésére képes?

Meghívom Önöket egy rövid kis időutazásra, amit Kányádi Sándor egy versének soraival indítok el.

 

"Az indián, s a néger
tüzet rakni éppúgy térdel,
mint a Hargitán a pásztor
Számolni ujjain számol."

 

Ez a töredék kifejezi, hogy az emberiség ős-tudása földrészeken ível át. Az Andok-beli indiánok színes szőtt takarói, a finnek mesés szőttesei, az erdélyi festékesek vagy a beduinok tevetakarói a Föld minden tájára elágazó hajtásai egy ős-kinyilatkoztatásnak, amely valaha az emberiség bölcsőjénél indult útjára.

Gondolat kísérletként elképzelhetjük, hogy sok ezer évvel ezelőtt valahol a Tigris és Eufrátesz környékén egy torzonborz ősünk a déli forróságban leheveredve unalmában  a körülötte hajladozó fűszálakat tépkedte és dugdosta, bújtatta egymásba. Vagy éppen összesodorta és észrevette, hogy több szál összesodorva milyen erős! És a megszáradt szálak máshogy viselkednek, mint a nyersek. Aztán kipróbálta ezt a körülötte legelésző birkák szőrével is?.

Az összesodort növényi vagy állati szálak keresztezésével, bújtatgatásával pedig nagy örömére olyan felületet tudott létrehozni, amely erős volt, tartós, sőt tetszetős. Aztán hogy a bújtatgatás könnyebben menjen, ágas botokat szúrt le a homokba, keresztbe tett rajta két egyes botot, vagy faágra kötötte és azokhoz rögzítette a szálakat, hogy a munka egyszerűbb legyen. És már készen is volt az első szövőszék. Aki kitalálta, nagy felfedező volt, akár a tűz csiholója, vagy aki megalkotta a kereket.

Mert innen a szövés diadalútja feltartóztathatatlanul vezetett évezredeken át. A szőtt textíliák végigkísérték az emberi élet minden állomását születéstől a halálig. Védtek a hideg ellen, bepólyálták a csecsemőt, ékesítették a menyasszonyt, szolgáltak, mint puha derékalj, melengető cserge, asztalt díszítő abrosz, halottat takaró szemfödél.

Időutazásunkban álljunk meg egy pillanatra a görög mondák gazdag világánál, amelyben számtalan említés van a fonalakkal és a szövéssel kapcsolatban. 

Hogyan segítette ki a Minotaurusz sötét és félelmekkel teli barlangjából Tézeuszt Ariadné fonala, az asszonyi féltés, gondoskodás jelképe?

S van-e szebb mese a reményt soha fel nem adó asszonyi hűségről, mint Penelopé története, aki éjjel visszafejtette a nappal szőtt takarót, hogy ne kelljen elköteleznie magát másnak, ha már az ő szíve csak egyszer tudott szeretni?

Fonal jelképezte magát az emberi életet is, amit a Párkák fontak, s vágtak el a halál pillanatában?.

Mondában és valóságban a fonás és szövés nőkhöz kötődő tevékenység volt. Különösen az önellátó társadalmakban, ahol még nem piacra termeltek, hanem főleg saját használatra. Később, az iparosodás  térhódításával a férfiak - takácsok - is kivették belőle részüket, mára pedig  automatizált gépsorok ontják az emberi kéz nem érintette műszálas kelmék tömegét.

Pedig milyen jó érzés munka közben végigsimítani, megtapintani a textíliák lágyságát, puhaságát, selymes vagy bársonyos felszínét, elgyönyörködni a megtervezett minták sokasá- gában, bonyolultságában vagy éppen egyszerűségében?.

Magyar nyelvünk is milyen kifejezően tükrözi ezt, amikor azt mondjuk: álmokat sző valaki vagy terveket sző, ami egyszerre utal a mesterség szépségére és bonyolultságára. De a fon igének is van ilyen kellemes gondolattársítása, ami a szoros összetartozást fejezi ki, mint az "összefonódó két test" vagy a  foszlós fonott kalács.

És lám a nyelv, a szavak szárnyain már meg is érkeztünk a hagyományos magyar paraszti életbe!

Mindössze 100-150 év választ el attól a kortól, amikor a "vászoncseléd", azaz a "fehérnép"  - mindkét elnevezés ismét csak a szövésre utal - bizony maga készítette édesanyja segédletével a kelengyéjét, mindazon textíliák összességét, amelyre az élete során  neki és s férjének szüksége lesz. Alsóneműk, ágyruhák, törülközők, különféle kendők, felsőruhák, de még a halottas lepedő és a saját szemfödél is ide tartoztak.     

A hagyományok, közösségi szokások, ünnepi alkalmak különleges textíliák teremtettek. Hadd  említsek meg kettőt ezek közül. A csángó lakodalmakban a vendégek kis színes  mintával szőtt  kendőt, un. Szervétet kaptak ajándékba, amiről az eladó lánynak már előre kellett gondoskodni, amikor a kelengyéjét készítette.

A templomban a pap a fiatal pár összefogódzó kezét a menyasszony által szőtt kendővel takarta le, amit egy életen át különleges becsben őriztek meg. Ha aztán egyikük meghalt, a kendőt kettéhasították. S a halott fejfájára kötötték fel.

Szépet és jót alkotni szükségleteink kielégítésére - ez volt a vezérfonal, ez teremtette magát a kultúrát. S mivel szükségleteink egyik legfontosabbika a közösség, az alkotó munkát legtöbbször közösségi alkalmakkal kötötték össze. A mi témánkhoz legközelebb álló ilyen közösségi alkalom volt a fonó vagy guzsalyas, ahol szólt a mese, szállt a dal és serényen jártak a kezek.

Ha kinyílt az őszi kikerics, a "guzsalyüllővirág", első lehetett venni az orsót, majd  a padlásról  az osztovátát és nekifogni a téli asszonyi munkának.

Mára ez a világ már a múlté, csak tárgyakban él tovább múzeumok polcain. Vagy mégsem egészen? Hiszen a közösségek és a szép és hasznos dolgok alkotása utáni vágyunk örök.

Tapasztalataim szerint a szekrények mélyén találni még nagymama, dédmama által szőtt terítőket, törülközőket, amik a kelengyéből maradtak ránk.

A kelengyéből? Mi is az?

Ha ma azt mondanánk az eladósorban levő lányoknak, hogy csak akkor mehetnek férjhez, ha kész a kelengyéjük, megszőtték, elkészítették azt?..

Hát ebbe belegondolni sem mernék... Mi lenne...?

Szerencsére még vannak olyan, ilyen megszállott, elkötelezett alkotók, nők és férfiak egyaránt, akik nem hagyják elveszni a múlt, őseink nagyanyáink hagyatékát, és nemcsak megőrzik, hanem felgyűjtik, újraalkotják, és napjaink igényeinek megfelelően elkészítik azokat.

ŐK itt most előttünk a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet tagjainak képviselői, akik elhozták csodálatos alkotásaikat bemutatni nekünk

ÉS szerencsére még vannak ilyen helyek, művelődési házak, művészetek hazai, ahol ki lehet állítani ezeket az alkotásokat!!!

A Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet 1951-ben alakult Tompa Béláné tanítónő vezetésével. Az elmúlt évtizedekben feladatának a munkalehetőségek biztosítása mellett a dél-palóc kézműves hagyományok felgyűjtését és művelését. A jelenlegi piaci igények figyelembevételével ma a kézi szövés, hímzés, varrott áru és ajándéktárgy készítés került előtérbe.

Munkájuk alapját a hagyományokat dokumentáló múzeumi anyag adja, a szakmai fejlődést az évek alatt készített nívós alkotások sorozata bizonyítja. A szövött és hímzett tárgy-együttesek az értékek megőrzése mellett az adott kor igényeit, a lakás- és öltözködéskultúrát szolgálják. A termékfejlesztést a szövetkezetben dolgozó, a Népművészet Mestere és népi iparművész címmel rendelkező alkotók vállalják, akik alkotóközösségekben dolgoznak. Tevékenységüket Pataki Miklósné művészeti vezető irányítja.

A szövetkezet elnöke pedig Báder Miklósné?.

A Szövetkezetben ma is közel 150 fő munkavállaló dolgozik, akik részben a központi műhelyekben, részben a saját lakásukban, bedolgozóként végzik a munkájukat. A szövetkezeti formában működő vállalkozásnak központja Hevesen van, ezen túl elsősorban bedolgozó csoportok dolgoznak Bodonyban, Istenmezején, Mátraderecskén, Recsken, Tarnamérán és Zaránkon.

A tárgyak önmagukért beszélnek

Remenyik Sándor soraival zárom mondanivalómat A szőnyeg visszája című verséből:

 

"A világ Isten szőtte szőnyeg,
Mi csak a visszáját látjuk itt,
És néha - legszebb perceinkben -
A színéből is valamit."

 

A mai kiállítás mindannyiunk ünnepe, Tartozzon legszebb perceink közé és legyen az azoknak is, akik később eljönnek megnézni. Ebben remélve és bízva nyitom meg kiállításunkat.

Köszönöm a figyelmüket, kérem, tekintsék meg a kiállítást, a két alkotó vezetésével.

A megnyitó után rövid tárlatvezetést tartottak a szövetkezet vezető munkatársai, Báder Miklósné, a szövetkezet elnöke és Pataki Miklósné művészeti vezető. A kiállítás február 28-ig látogatható.




































Programok

Dumaszínház

2018. január 30. (kedd) 18:00

Művészetek Háza, színházterem

Best of L’art Pour L’art

2018. február 1. (csütörtök) 19:00

Művészetek Háza, színházterem

Kultúrházak éjjel-nappal

2018. február 3. (szombat) 10:00

Művészetek Háza

További programok »

 

 

Barátság mozi

 

Kiállítások 2016

 

Kreatív panel barokk