KIÁLLÍTÁSOK

Kézműveseink alkotásai

2013. június 06., 22:47 | MMK |

Kosarak, korsók, tálak, tányérok, szőttesek, csipkék, bőrből készült tárgyak, faragások és sok minden más - a Fejér Megyei Művelődési Központ Művészetek Házában működő kézműves műhelyek hagyományosan nyár elején rendeznek éves bemutatkozó kiállítást az intézmény kiállítótermében. Az idei, július 7-ig megtekinthető tárlatot Pálfalvi András címzetes igazgató nyitotta meg.

Tisztelt kiállításlátogatók, kiállító alkotók és érdeklődő közönség!

 

A kézművesség, a háziipar hajdani életünk szerves része volt. Eleink korán beletanultak, még gyermekkorukban. Úgyszólván belenőttek a különböző mesterségekbe. Fiúk-lányok a nekik valóba.

Voltak magányos munkák, és volt, amit együtt végeztek, társaságban, közösségben. Vagy azért, mert több embert kívánt, vagy azért mert társaságban könnyebben megy a munka, jobban elviselhető a mozdulatok monotonitása. És micsoda értékek születtek ezekben az együttlétekben: dalok, mesék, regék, történetek...


Pálfalvi András

Így született és adódott tovább a hagyomány. A csináld-gyártsd-használd magad, ez volt az életük. De aztán, nem is olyan régen, fogyasztókká lettünk, akik már nem készítik, hanem vásárolják a szükséges dolgokat. Jó ez, vagy rossz; áldás, vagy átok? Költői kérdés, mindegy is talán, mert körülvesz bennünket, és korábbi életmódunk már a múlté. Az egyre bonyolultabbá váló eszközök, gépek, a technológia már átláthatatlanul és érthetetlenül áll az ember és az anyag közé. A csak fogyasztó ember számára már valóban felfoghatatlan mértékben.

Elveszett volna minden, ebben a tehetetlen sodródásban? Vagy mégis van valamilyen kiút? Igen, van: a hagyományápolás a közösségben. Erről is szól ez a kiállítás itt körülöttünk, ahová kilenc műhely, hét régebbi szakkör és két újabb alkotócsoport hozta el munkáit.

Néhány szót alkotóköreink múltjáról.

A kezdetek sikeres éveiről, a még intézményünk régi helyén folytatott munkáról, tanfolyamok szervezéséről, a kézműves mesterségek ápolása érdekében tett erőfeszítéseinkről a tavalyi kiállítás megnyitói, Kovács György igazgató úr és a rendkívüli egyéniségű Vojtkó Edit emlékezett meg. A mostani munka alapjai akkoriban készültek, még a nyolcvanas évek elején. Kiváló szakemberek kerültek ki az akkori tanfolyamokból, és letéteményesei lettek a későbbi eredményeknek. Az intézmény pedig biztosította a szükséges feltételeket.  Ment a munka.

Fazekasok-keramikusok, fafaragók, hímzők, textilesek dolgoztak mindannyiunk örömére.

Az első komoly krízis akkor jelentkezett, amikor át kellett költöznünk jelenlegi helyünkre, messzebbre, ahol újra meg kellett teremteni a működés feltételeit. Az akklimatizáció várakozáson felül sikerült, csoportjaink, a tagság követett minket, és a munka hamarosan még jobb körülmények között folytatódhatott.

A kultúra finanszírozása mindig gonddal járt, de megoldottuk, voltak segítő pályázatok, megteremtődtek a jó munka feltételei. Hamarosan biztosíthattuk a felszerelt műhelyeket, a nyersanyagokat, a vezetői tiszteletdíjakat és az intézményi háttért, a felkészült szakembereket, a pályázatok gondozását.

Bár a szakmai-szervezeti krízisek sem kerültek el bennünket, de ezeken is túljutottunk. A szakmai munka két fontos háttér szervezete, a Fejér Megyei Népművészeti Egyesület és a Fehérvári Kézművesek Társasága megerősödött, és kiváló együttműködés jött létre közöttünk. Kivirágzott a Mesterségek Háza, az alkotómunka jó otthonra talált benne.

De a krízisek ciklikus természetűek, mindig jöttek újak.  A nemzedékváltás természetes, de nehéz folyamatán túl a kultúra finanszírozásában az elmúlt évtizedben bekövetkezett komoly megszorítások sújtották az MMK-t is, így a korábbi hagyományos értelemben vett szakkörök, intézményi szakmai műhelyek fokozatosan az önköltséges, önfenntartó, önfinanszírozó működésre kényszerültek. De az intézmény és az alkotó közösségek a nehezedő feltételek ellenére is élnek, az eddig felhalmozott tudás, érték, tapasztalat nem veszett el, a munka tárgyi feltételei is megvannak. Élnek, dolgoznak, alkotnak, gyarapítják sikereiket, mindannyiunk örömére.

Erre a kiállításra éves munkáikból kilenc műhely hozott ízelítőt. Érett mesterművek és útkereső alkotások, autentikus, hagyományos népművészeti műtárgyak reinkarnációival találkozunk és a modern iparművészet értékeihez igazodó tárgyakkal is. És jól megférnek egymás mellett. Mert itt és most nem a rivalizálásról van szó, hanem az őszinte értékteremtésről.

A kiállítás darabjairól röviden, egy szerető-tisztelő laikus szemével.

Dr. Gulyás Antalné és Sereg Mátyásné népi iparművészek és tanítványaik szőttesei kellemes biztonságérzetet sugároznak felénk, kínálják magukat, hogy otthonunkban körülvegyenek bennünket, oldják a falak merevségét. És még csak véletlenül sem jut az eszünkbe, hogy rájuk lépjünk, mert a helyük mellettünk van és nem a lábaink alatt.

A szőttesek szorosan egymáshoz simuló szálai mellett ott van két másik mesevilág, Gerebics Lajosné szakkörvezető csipkékkel vetekedő, áttört hímzéseinek szinte lebegő, hófehér hópelyhes tisztasága, a virágos hímzések színeinek, mintáinak, öltéseinek csodálatra méltó harmóniája, és a most Gergő Katalin mester vezette Csipkebokor kristályos törékenységű, igazi csipkéi. Akik - mert meg kell őket személyesíteni -, már nem csak a ruhák, bútorok díszítői, hanem szerényen ékszerként, fülbevalónak is ajánlkoznak. Biztos vagyok a sikerükben.

Mint ahogy az országos hírűvé lett nyári alkotótáboruk a Fehérvári Csipkehét is sikeres, kiemelkedő szakmai eseménnyé vált. Jakab Andrásné, majd Karmanóczki Jánosné vezetése idején, a németországi mester, Anni Rühle részvételével.

A hímzők, szövők, csipkekészítők személyes díjainak se szeri, se száma.

A szőttesek alt hangja, a csipkék és hímzések szopránja mellett felbúg a fonott kosarak, demizsonok, palackok, tárolók baritonja, mert ha a tárgyaknak hangjuk lenne, ezek illenének hozzájuk. Ősi mesterség ez is, és örülhet az ember, ha megtartásához hozzájárulhat. Nagy Kálmán bácsi sz itteni kurzus elvégzése után 2002-től három éven át vezette a tanfolyamokat, példát teremtett, mert elhunyta után tanítványa, Tolvaj Csaba folytatta az ő munkáját, és lett népi iparművész. Vele és Kis Róbert mesterrel két csoportban is folyik a munka, készülnek a magukat kínáló, hántolt, vagy nyers, hántolatlan vesszőkből font eszközök, tárgyak és bútorok.

Az ősi fazekasságot most fiatalabb testvére, az iparművészeti aspektusú kerámia képviseli ezen a kiállításon. Szép, kézbe, vagy asztalra való tárgyakkal, és az egyik sarokban megtalálhatjuk a műhely vezetőjének, Keller Petra iparművésznek szép plasztikáit is, a plurális sokszínűség jegyében.

A fafaragó műhely talán a legrégebbi csoportja az intézménynek, rövid kihagyás után tizenkettedik éve dolgoznak Berta József vezetésével, és már ők zsűriztettek alkotásaikból. Sajnos, ezek közül most keveset hoztak, pedig szép számmal vannak elismerésre méltó darabjaik. A megmunkált fák érett basszusa - mert biztosan így szólalnának meg - most hiányzik a tárgyak kórusából.

Sipos Tamás, aki a Népművészet Ifjú Mestere cím tulajdonosa, 2008 óta vezeti a bőrműves műhelyt. Kevés kiállított alkotásuk, így a tarsoly, a szépségében is különös lábbeli méltóak a figyelmünkre.

Nálunk fiatal művészeti ágnak számít a foltvarrás, amit Tolvajné Zalka Éva honosított meg az intézményben. És nagyot változott a kezdetek óta ez a messziről származott, a németalföldi, vagy a pennsylvaniai, takarékos és dolgos, ügyes kezű asszonyok mestersége. A maradék anyagokból, innen-onnan lecsípett textildarabokból összefoltozott takarók, terítők mellett megjelentek és teret is hódítottak a különböző kompozíciók, ami már nem egyszerű, funkcionális használati tárgy többé, hanem ábrázoló, díszítő művészet. Képek szobánk falán. Szép kollekciót hoztak erre a tárlatra.

Korunk bekopogott az ajtónkon, a hagyomány ajtaján, és be is lépett rajta.

És hozta magával a legfiatalabbaknak való csoportot, a játékkészítő műhelyt, ahol a kicsik Gonda Emma és Hegedűsné Sevella Zsuzsa irányításával a kézügyességet, az eszközök használatát, az anyag ismeretét szerezhetik meg és megvalósíthatják spontán alkotási vágyaikat. Az itt bemutatott alkotásaik felszabadult, vidám gyerekeket idéznek. És innen szabad az átjárás bármelyik felnőtt műhelybe. Reméljük, hogy így is lesz, hamarosan.

És kívánjuk nekik, hogy olyan mesterek és alkotótársak fogadják őket, mint akik ezt a tárlatot ajándékozták a látogatóknak.

Köszönetet mondok Komendó Gabriella szakreferensnek gondoskodó munkájáért, és Kövics Erikának e szép kiállítás felépítéséért.

Sok sikert, boldog alkotó éveket minden kiállítónak!

A kiállítást megnyitom!

 

Székesfehérvár, 2013. június 6.

Pálfalvi András
címzetes igazgató































Programok

Dumaszínház

2018. január 30. (kedd) 18:00

Művészetek Háza, színházterem

Best of L’art Pour L’art

2018. február 1. (csütörtök) 19:00

Művészetek Háza, színházterem

Kultúrházak éjjel-nappal

2018. február 3. (szombat) 10:00

Művészetek Háza

További programok »

 

 

Barátság mozi

 

Kiállítások 2016

 

Kreatív panel barokk