HÍREK

"Éneklő Magyarország"

2017. október 30., 01:16 | MMK |

 A közművelődés szerepe a kórusmozgalom helyzetének alakulásában - gondolatok egy konferencia kapcsán

A sárospataki Művelődés Háza és Könyvtára munkatársai - látva a Kodály-évfordulók ellenére tapasztalható csendet - úgy döntöttek, hogy saját lehetőségeik szerint igyekeznek felhívni a figyelmet, s egyben tisztelegni a neves zenepedagógus és zeneszerző, a világszerte ismert és alkalmazott Kodály-módszer névadója, Kodály Zoltán előtt. Ezt a lehetőséget egy magas minőségű kórushangversennyel kiegészített kétnapos konferencia keretében valósították meg.

A konferencia három téma köré épült:

1.     Kodály nemzetközileg is elismert zenepedagógiai munkássága, az ún. Kodály-módszer

2.     A zeneszerző Kodály, hangsúlyosan a kórusirodalom gazdagítása terén végzett kiemelkedő tevékenysége

3.     A közművelődés és a kórusmozgalom kapcsolata

 

Kodály álma, az "Éneklő Magyarország", az elmúlt évtizedekben sajnos egyre távolabb került tőlünk. Az ének-zene tagozatos általános iskolák számának drasztikus fogyása, a heti énekórák számának minimálisra csökkentése nem segíti a fiatalok ének-zene iránti érdeklődésének felkeltését, nem biztosítja az ének megszerettetésének, elsajátításának feltételeit. Nem ismerik meg gazdag népdalkincsünket, a magyar és az európai zeneirodalom kiemelkedő alkotásait. Természetesen még mindig vannak iskolák, akik erre hangsúlyt fektetnek, de sajnos, egyre fogynak.

A sárospataki Művelődés Háza és Könyvtára sok egyéb szál mellett kamarakórusán keresztül is kötődik a neves szerzőhöz. Sárospatak híven a több évszázados hagyományokhoz , - ahogy Aros János polgármester úr megnyitójában is említette: városunkban a Református Kollégiumban már a 17. században jelen volt a kórusban való éneklés, s annak írásban rögzített szabályai voltak - ma is több működő kórussal dicsekedhet, ami a város lélekszámát tekintve országosan is igen jónak mondható.

Az október 18-19-i konferencia első napjának első előadója a KÓTA tiszteletbeli elnöke, dr. Tóthpál József volt, aki a magyarországi kórusmozgalom helyzete kapcsán egy kis történeti áttekintést adott, s felvázolt néhányat a mai helyzetet előidéző problémákból. Ilyenek pl. a számítógépek, az okostelefonok lekötik a fiatalok idejének jelentős részét, s nem segítik a közösségben való tevékenység iránti igény kialakulását. Ma Magyarországon a korábbi fenntartók vagy megszűntek, vagy kihátráltak a kórusok mögül, s míg nyugaton ezek a közösségek már önfenntartók, addig nálunk ennek a feltételei még nem adottak.

Dr. Sándor Zoltán, a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetének igazgatója részletesebben ismertette Kodály Zoltán életét, munkásságát, s a magyarországi kórusmozgalomban betöltött szerepét. Kodály és Bartók hamar felismerték a gazdag magyar népdalkincs jelentőségét, népdalgyűjtő tevékenységükkel, ezek lejegyzésével megőrizték és a következő nemzedékek számára is hozzáférhetővé tették ezeket. Ezeken túl zeneszerzői munkásságuk során ebből a gazdag tárházból merítettek. Kodály a 20. század magyar kórusirodalmának kiemelkedő alakja, művei ma is szinte minden kórus repertoárjában megtalálhatók.

Ezt követően Durányik László, az Aurin Leánykar Csokonai-díjas karnagya előadását hallhatták az érdeklődők. Ő elsősorban a Kodály-módszer elméletével igyekezett megismertetni a hallgatóságot. Beszélt a kórus személyiségformáló hatásáról, közösségteremtő erejéről, valamint az értékteremtő voltáról, s ennek a személyiségre való visszahatásáról egyaránt. Elmondta Kodály nyomán, hogy a zene olyan lelki táplálék, mely semmi mással nem pótolható. Néhány, az általa megemlített fontos kórusvezetői személyiségjegyek közül: következetesség, önfegyelem, humor, jókedv, hitelesség.

Ezután felvázolta az ének-zene oktatás alakulását az 50-es évektől napjainkig. Kodály kitartó lobbizásának eredménye, hogy 1950-ben Kecskeméten elindulhatott az első ének-zene tagozatos osztály, melyet aztán Veszprém, Budapest, majd sok település követett. Az 1959/60-as tanévben már 50 ének-zene tagozatos osztállyal működő iskola volt az országban. A rendszerváltást követően visszafejlődés indult meg, s mára csak néhány kirakatiskola maradt. Köszönhető ez többek között az énektanítás rohamos színvonal esésének az óvó-, tanító- és tanárképzésben.

Szabó Dénes Kossuth-díjas karnagy, a Nemzet Művésze következett az előadók sorában, aki a Kodály-módszer gyakorlatába igyekezett betekintést nyújtani. Előadása elején a csodálatos hangú Cantemus Gyermekkórus tagjai az ?Őszi szél fúj ?? kezdetű népdal éneklésével vonultak be a terembe, ahol aztán az előadás végéig egy-egy intésre folyamatosan illusztrálták a karnagy által mondottakat. Mindjárt az elején, a bevonulással nagy hatást értek el, megható volt a sok szép gyermekhangot hallani. Ezt követően Szabó Dénes beszélt Kodály zenepedagógiai zsenialitásáról, a kórus és a karnagy kapcsolatáról. Megtapasztalhattuk, mit értett az előző előadó Durányik László azon, hogy a kórusvezető VARÁZSLÓ. Szabó Dénes egy-egy hangadására, egy intésére a kórus tudta mit vár tőle karnagya, s azt hibátlanul teljesítette. Megtapasztalhattuk milyen hangzásbéli eltérést okozhat csupán az, hogyan, milyen szorosan vagy lazán áll fel a kórus, vagy mennyire másképp szól, ha nyitott szájjal, jól artikulálva adják elő a művet, vagy pedig ennek figyelmen kívül hagyásával. Szabó Dénes izgalmas, érdekes előadása és a kórus gyönyörű hangzása zárta az első napi előadássort.

Este a sárospataki Bazilika gótikus falai között egy rendkívüli koncertnek örvendhetett a szép számú közönség. Rendkívüli, mert mindkét fellépő kórus háta mögött egy-egy nemzetközi kórusversennyel érkezett hozzánk. A nyíregyházi Cantemus Gyermekkar Lengyelországban vett részt egy nemzetközi versenyen, ahonnan minden elhozható díjat elhoztak. Bár ez tőlük már egyáltalán nem szokatlan, hisz bárhova mennek a világban, mindig nagy sikert aratnak, s legtöbbször meg is nyerik a versenyt. Azt, hogy e mögött a hihetetlen teljesítmény mögött mennyi munka van, leginkább csak ők tudják, mi legfeljebb csak sejthetjük. A másik kórus a Kecskemétről érkezett Aurin Leánykar, Durányik László karnagy vezetésével. Két héttel korábban görögországi versenyen szerepeltek, s ők is első helyezéssel tértek haza. Nos tehát két ilyen kórus adott közös hangversenyt, három részre osztva az időt. Az első 20 percben a Cantemus Gyermekkar gyönyörű tiszta gyermeki hangzásának örülhettünk, majd következett az Aurin Leánykar egy közösen előadott mű után. A hangverseny harmadik harmadában a két kórus közös előadásában hallhattunk olyan műveket, mint pl. a Kodály: Pünkösdölő, vagy a Vízkereszt, mely művek előadása sok kórusnak jelent megoldhatatlan feladatot, ők mindezt előzetes próba nélkül magas színvonalon produkálták, ámulatba ejtve a hallgatóságot.

A konferencia második napjának első előadója Laknerné Brückler Andrea Wlassics Gyula-díjas közművelődési szakember volt Pécsről, aki a közművelődés szerepéről tájékoztatta a jelenlévőket, a magyarországi kórusmozgalom helyzetének alakulásában. Tette mindezt a saját több évtizedes tapasztalatai alapján, melyeket, mint az egykori pécsi Városi Művelődési Központ igazgatója szerzett. Megismertette a hallgatóságot a kórusmozgalom helyzetének változásaival a 70-es évektől napjainkig, a tanácsi, szakszervezeti fenntartástól a közművelődési intézmények fenntartói szerepének átalakulásáig. Mára sok együttes már jó, ha ingyenes próbalehetőséget kap egy-egy intézményben, vagy intézményből lett gazdasági vállalkozásnál. Sok kórus kiszorult mindenhonnan, s ha nem akart megszűnni, akkor önfenntartóvá kellett válnia. Ezt segítik a különböző pályázati lehetőségek, amik azonban kiszámíthatatlanok, s leginkább csak konkrét projektekre adnak támogatást, működésre alig. Mindezek, valamint az utánpótlás hiánya a kórusok elöregedéséhez, illetve számának csökkenéséhez vezetett. Elmondta a pécsi gyakorlatot, hogyan kísérlik meg mindezek ellenére a pécsi nagy hagyománnyal rendelkező kórusok működési feltételeinek biztosítását. Előadásának végén betekintést nyújtott Pécs mai kulturális életébe, az EKF címmel járó előnyökbe, pl. Kodály Központ, Zsolnay Kulturális Negyed, programok stb.

A következő előadásban a zempléni településeken működő kórusok helyzetének alakulásáról kaptak tájékoztatást a jelenlevők Stumpf Gábortól. Kitűnt, hogy bár több kórus is megszűnt az utóbbi években, ugyanakkor új kórusok is alakultak. Elsősorban egyházi kórusok jöttek létre a rendszerváltás után, azonban nemzetiségi és népdalkörök is szerveződtek. Érdekes színfolt Hercegkút település, ahol a mindössze 800 fős községben működik egy nemzetiségi énekkar, akik több szólamban énekelnek, s az idősebb korosztály tagjai alkotják, valamint a középkorosztály egy önálló énekkarral van jelen a településen. Mindkét együttesnek képzett karnagya van. Kórusok vonatkozásában Sárospatak, mint Zemplén kulturális fővárosa élen jár a térségben, hiszen a nagy múltú Református Kollégium Énekkara mellett működik a közel fél évszázados (49 éves) kórus, A Művelődés Háza Kamarakórusa, a 11 éve alakult Gaudium Musici Női Kamarakórus, a Bazilika Laudate Énekegyüttese és a Református Egyház Énekkara. Az utánpótlás hiánya azonban ezeknél a kórusoknál is jelentkezik, ahogy ez a korábbiakban már többször elhangzott a tanácskozáson.

A konferenciát Hollerung Gábor Liszt-díjas karnagy előadása zárta, akinek a jövő esélyei, lehetőségei volt a témája. Előadását a helyzetértékeléssel kezdte, s azzal, miért is jutottunk a jelenlegi helyzetbe. Önmagát sem felmentve mondta el, hogy ez nagyban köszönhető a zenész társadalomnak, mert a képzés folyamatosan romlott, s nem volt képes a megfelelően képzett zenészek, karnagyok megfelelő számban való kibocsátására. Az a karnagy, aki nem szereti, nem élvezi amit csinál, az nem tudja megszerettetni másokkal a zenét. Lásd Durányik László előadásában a kórusvezető személyiségjegyei. Hollerung Gábor a képzéssel kapcsolatos kritikáját egy-két elképesztő példával is illusztrálta, ami még a laikusok számára is döbbenetes volt. Előadását mégsem a pesszimista hangulat jellemezte, mint ahogy a korábbiakban is többször elhangzott, a helyzet nehéz, de nem kilátástalan. Dolgozni kell, kinek-kinek a maga helyén, s ahogy Szabó Dénes mondta előadásában, folyamatosan keresni, hogyan miként lehet még jobbá tenni azt, amit csinálunk.

Az előadások végeztével kötetlen beszélgetéssel zárult a program, mely a visszajelzések szerint hasznos volt, s ha szűk körben is, de felhívta a figyelmet Kodály Zoltánra, s ezzel tisztelgett a zenepedagógus és zeneszerző nagysága előtt, valamint körbejárta a magyarországi kórusmozgalom helyzetét, nehézségeit.

 

Stumpf Gábor gondolatai alapján összeállította: Zemlényi Katica
Sárospatak, 2017. október 18-19.

Programok

„Szép jelen, szép csillag, szép napunk támadt”

2017. december 6. (szerda) 18:00
- 2017. december 31.

Művészetek Háza, kiállítóterem

Újévi szokásaink

2017. december 14. (csütörtök) 09:00

Mesterségek Háza

Advent a Rác utcában

2017. december 16. (szombat) 09:00

Mesterségek Háza

További programok »

 

 

Barátság mozi

 

Kiállítások 2016

 

Kreatív panel barokk