HÍREK

Jubileumi tárlat nyílt a Művészetek Házában

2016. november 09., 22:58 | MMK |

Húszéves jubileumát kiállítással is ünnepli a népszerű, festői szépségű helyen működő Lovasberényi Alkotótábor. A november 27-ig látogatható születésnapi tárlatot Horváth Péter lovasberényi festő, a tábor szakmai vezetője nyitotta meg a Művészetek Háza kiállítótermében, közreműködött Varró János népzenész.

Főként tájképek, csendéletek, összesen 47 alkotás sorakozik a kiállítóterem falain: a képeket húsz év terméséből, 135 alkotótól válogatták össze a jeles alkalomra. Az 1996-ban útjára indult tábor történetéről, folyamatosan növekvő népszerűségéről és jelentőségéről Horváth Péter a következőket mondta a megnyitón:


Horváth Péter lovasberényi festő nyitotta meg a tárlatot


1997 nyarán szólt a telefonunk, és egy női hang a telefon másik végén arról érdeklődött, hogy mi szervezzük-e a Lovasberényi Alkotótábort. Nagyon megörültünk, mert minden jelentkezőnek örül az ember, pláne a második év első jelentkezőjének, hiszen az azt jelenti, hogy valami 1996-ban, az első táborral elindult. Mondtuk, hogy igen, jó helyre telefonált. Mondta a női hang, hogy ketten jönnének a barátnőjével, nem gond-e? Nem gond, persze, örülünk nagyon, jöjjenek csak. Még néhány dolgot megbeszéltünk, aztán a női hang némi hezitálás után azt kérdezi: és fiúk lesznek-e? Meglepődtünk, mondtuk, hogy nem tudjuk, még más nem jelentkezett. Akkor a női hang azt kérdezte: és medence van-e? Mondtuk, hogy az nincs, de itt van a Velencei-tó nem messze. Aztán eljött a nyár, és a női hang tulajdonosa és társnője megérkeztek. A hátizsákjukból előkerült a kb. negyven éve nem használt általános iskolai vízfesték, meg a fürdőruci... Hát nem sok jóra számítottunk. Aztán nyaralás helyett komoly szakmai kínlódások következtek. Az egyik hölgy többször is részt vett a táborunkban, ma pedig itt lóg az ő alkotása is a többieké között.

Úgy gondolom, hogy ezt a kiállítást egy kis tábortörténettel illik kezdeni. Húsz év hosszú idő, nagyon sok élménnyel, rengeteg festménnyel, barátságokkal, sikerekkel és persze kudarcokkal, de valahol valamikor csak elkezdődött ez az egész történet. Hát lássuk.

Az első tájképfestő tábor ötletét az egykori Fejér Megyei Művelődési Központ munkatársai vetették fel 1996-ban. Nem tudni miért, de Lovasberényt választották az alkotótábor helyszínéül. Az ország minden szegletéből érkeztek festők, akiket a művelődési ház és néhány vállalkozó kedvű, vendégszerető család szállásolt el.

Egy évvel később a "megyeiek" nem jelezték, hogy ismét megszerveznék a tábort, így aztán a művelődési ház adta lehetőségeket kihasználva, a falu vezetésének erkölcsi támogatását élvezve, feleségemmel, Marcsival saját kézbe vettük a dolgokat. Az önkormányzat azóta is minden évben rendelkezésünkre bocsátja a művelődési házat, ahol a napi munka folyik, és az alkotók elszállásolását is a hivatal segítségével oldjuk meg. A döntés sikeres volt, hiszen évről évre visszatérő alkotóink vannak.


Azt szoktam mondani, hogy az érzést, amit egy ilyen közösséghez való tartozás jelent, nem lehet elmesélni, azt meg kell élni, abban már benne kell lenni, részesévé kell válni.

Hogy mégis képet kapjunk arról, mi is zajlik Lovasberényben húsz éve nyaranta augusztusban, azt néhány adattal szeretném érzékeltetni.

A statisztikákat nem nagyon szeretem. Egy ilyen alkalommal azonban, mint amilyen a Lovasberényi Alkotótábor 20 éves jubileumi kiállítása, talán bocsánatos bűn számokkal traktálni a hallgatóságot, hiszen ezek a számok mégis csak kifejeznek valamit.

Ahogy említettem, 1996-ban volt az első tábor, és a 2000. évet kivéve, amikor a millenniumi rendezvények miatt nem fért bele a falu programjába, minden évben megrendeztük a festőtábort.

A tábor művészeti vezetője 2008-ig Sáska Tibor volt, akinek szakmai munkáját mindig is nagyra tartottam. Az ő szemléletét, miszerint ne csak lefessük, hanem megfessük a látványt, vagyis az alkotó önmagából is hozzáadjon valamit belső világából - ezt próbálom továbbvinni én is 2009 óta, amikor átvettem a tábor szakmai vezetését, mindehhez hozzátéve természetesen saját egyéniségemet, elvárásaimat. A szakmai követelmények és értékrendek mentén megpróbálom segíteni az alkotókat a világ színben és formában való átfogalmazásában, képi megjelenítésében.

20 év - 135 alkotó Magyarország minden szegletéből Zalaegerszegtől Nyíregyházáig és Mosonmagyaróvártól Makóig, valamint Szlovákiából, Ukrajnából, Erdélyből, és Németországból is jártak nálunk festők.

2012-ig évente egy-egy alkalommal 10-15-20, de volt, hogy 28 ember dolgozott együtt, idén pedig már az egymás után következő negyedik évben fordult elő, hogy akkora az érdeklődés, hogy két turnust kellett tartani 17-17 festővel.


A megnyión Varró János muzsikált


A legtöbben természetesen egy-két alkalommal fordulnak csak meg a táborunkban, de sokan vannak olyanok is, akik rendszeres résztvevőink. Feleségemen, Marcsin és rajtam kívül - akik szervezőként nyilván rekorderek vagyunk -, vannak olyanok, akik már 10 alkalommal jártak Lovasberényben, és ha megnézik a vendégkönyvnél elhelyezett névsorunkat, láthatják, sok-sok visszajáró alkotónk van.

A tábor sikerének egyik oka az lehet, hogy itt jól érzik magukat az alkotók. Szeretik Lovasberényt, csodálatosnak tartják a környezetet, mindig találnak olyan témát, amit érdemes megfesteni, és azt mondják, hogy kedvesek a lovasberényi emberek.

Szívesen emlékeznek arra, amikor a Jókai utcában festegetve almás pitével kínálták őket, vagy a szőlőhegyről több láda barackot kaptunk. Az ország minden részéből érkező festők úgy látják, hogy itt mindig van, aki segíti a tábor működését.

A siker másik oka valószínűleg az a szakmai tartalom, amivel igyekszünk megtölteni a tábor mindennapjait. A lovasberényi festőtáborba tanulni jönnek az alkotók. A célunk nem az, hogy mindenáron kész művek készüljenek e néhány nap alatt, hanem hogy módot adjunk a fejlődésre, kibontakoztassuk a bennünk rejlő lehetőségeket, ha úgy tetszik tehetséget, és utat mutassunk magunknak és egymásnak is. Célunk nem a látvány egyszerű rögzítése, hiszen arra egy fényképezőgép is alkalmas. A látvány leképezése mellett ugyanolyan fontos az is, hogy a kész képben benne legyen az alkotó személyisége, hogy az alkotásba belefesse saját belső világát is. A festő dolga, hogy a mindennapos, közhelyes látványba szépséget csempésszen.


A táborban zajló szakmai tevékenység fő jellemzője a folyamatos segítségnyújtás, esténként pedig az aznap készült munkák elemzése. Ilyenkor kirakunk minden aznap készült képet és a művészeti vezető segítségével megkeressük a jól és a rosszul megoldott részleteket. A tábor munkájában az egyik legfontosabb esemény ez, hiszen itt szembesül az alkotó nemcsak a művészeti vezető ítéletével, hanem a többiek véleményével is. És bár ez is rendkívül fontos, az igazán lényeges mégis az: rengeteget lehet tanulni nem csak a saját, hanem a másik alkotó munkájából is, a hibáival és erényeivel együtt. Másnap szinte mindenki felhasznál valamit abból, amit hallott, beépíti, alkalmazza a saját képén. Így aztán nem csoda, hogy mindenki szereti ezeket az esti beszélgetéseket.

A táborok végén minden festő egy képet Lovasberényben hagy. Ebből a gyűjteményből láthatnak most egy töredéket. Gondolják el: 135 festő évente egy képet hagy itt, és vannak többen, akik 4-5-6-7-szer, 10-szer jártak nálunk.

Sokszor kérdezik, hogy azon túl, hogy mi jókat festünk, mi értelme ennek a festőtábornak, miért jó ez Lovasberénynek. A tábort 1996 óta minden évben megrendeztük, és azóta minden évben hagytak itt munkákat az alkotók. Ebből a gyűjteményből láthatnak itt 47 képet.

Ezek a képek láthatók az intézmények falain: vannak képek az iskolában, óvodában, orvosi rendelőben, a Polgármesteri Hivatalban és a művelődési házban.

Idén harmadszor a Szín-Kör Kulturális Egyesület rendezte a tábort Lovasberény önkormányzatának támogatásával, így a képek az egyesülethez kerülnek. A képek egy része a gyűjtemény része marad, más részét rendszeresen felajánljuk elsősorban jótékony célú rendezvényekre.

Néhány éve a lovasberényi művelődési ház felújításakor vásárt rendeztünk a képekből, és a vásárlásoknak köszönhetően százezer forintot sikerült összegyűjteni. Ezt az összeget konkrétan a nagyteremben lévő szalagfüggönyök megvásárlására költöttük el.

Tavaly egy lovasberényi beteg kisfiú javára gyűjtöttünk, szintén egy képvásár segítségével ? és a gyógyuláshoz 137 ezer forintot sikerült átadnunk a családnak.

Ezek az anyagi hasznok, amelyek - azt gondolom - jelentősek. Azt, hogy a gyűjtemény, amely egyre nagyobb, milyen értéket képvisel, nem lehet megmondani, de ha csak a szépre vágyó lelkünk igényét elégíti ki, már megérte.

Szerintem legalább ilyen fontos az is, hogy az itt megforduló festők elviszik Lovasberény jó hírét az országban mindenfelé, sőt a világban is.

Azt is el kell mondani, hogy a tábor nem csak szakmai szempontból eredményes. Minden évben barátként üdvözöljük egymást, hisz nagyon sokan év közben is tartjuk a kapcsolatot egymással, Magyarországot átszövő baráti hálózat a miénk. Talán ez a muníció ad lehetőséget arra is, hogy bizakodva gondoljunk a jövőre, és célokat tűzzünk ki. Egy ilyen évforduló alkalmával ezt meg is kell tenni. Nyilván szeretnénk, ha minél színvonalasabb, tartalmasabb táborokat tudnánk szervezni, és talán ehhez már lesz némi anyagi fedezet is, hiszen egyesületünket 2017-től lehet támogatni az 1%-kal. Jó lenne a közeljövőben egy kiadványt is megjelentetni Lovasberényről és a táborról, ezzel is közelebb hozva az emberekhez a művészetet, az alkotás örömét. Amikor van lehetőség, pályázunk arra is, hogy bővíteni tudjuk a tábor programját, de eddig sajnos nem sikerült nyernünk. Terveink között szerepel, hogy a bekeretezetlen képeket - főleg pasztell és akvarell képekről van szó, amelyek drága üveges keretet igényelnek - végre méltó módon tudjuk bemutatni. És még sorolhatnám...

Mondandóm végén szeretném megköszönni, hogy helyet kaptunk itt ezen a számunkra fontos évfordulón abban az intézményben, amelyik elsőként szervezte meg a Lovasberényi Alkotótábort. Szeretném megköszönni feleségemnek, Marcsinak a 20 éves türelmet, hiszen egy-egy tábor alatt sem én, sem a táborlakók nem könnyű esetek. Köszönöm a táborlakóknak, hogy szeretik Lovasberényt és az alkotótábort, és elviselnek engem. Ahogy mondani szokták: nélkületek ez nem jöhetett volna létre...

És szeretném megköszönni Lovasberény önkormányzatának 20 éve tartó támogatását.


Szili Miklós, Lovasberény polgármestere


Horváth Péter Lovasberény polgármesterének, Szili Miklósnak adta át a szót, aki elmondta: a település közössége meglehetősen zárt, ezért aztán a tábor indulásakor az ott élők kissé gyanakodva figyelték, mit akarnak itt ezek az idegenek, akik festeni jöttek a faluba. Aztán hamar megkedvelték a festőket, már várják is ezeket a nyári alkalmakat - és közben persze az is kiderült, hogy a lovasberényiek között is számos tehetséges alkotó akad. A polgármester szerint a tábor, és az ott készült - a település intézményeiben is látható - alkotások sokat segítenek a faluban élők vizuális nevelésében. Szili Miklós néhány személyes élményt is megosztott arról, hogy a messziről érkezett alkotók miként viszik el nemcsak a tábor, de Lovasberény jó hírét a világba.




















Programok

Világjelek

2017. október 4. (szerda) 17:00
- 2017. október 29.

Művészetek Háza, kiállítóterem

Csajos est: Zsebünkben a boldogságunk...?

2017. október 25. (szerda) 18:00

Barátság mozi

Játékok textilből, fából, termésekből

2017. október 26. (csütörtök) 09:00

Mesterségek Háza

További programok »

 

 

Barátság mozi

 

Kiállítások 2016

 

Kreatív panel barokk