HÍREK

Míves munkák

2014. június 05., 22:08 | MMK | L. M., D. B.

Kerámiák, hímzett, faragott és fonott használati- és dísztárgyak és egyéb kézműves alkotások sorakoznak a Művészetek Háza kiállítótermében: az évad utolsó kiállítása hagyományosan a Megyei Művelődési Központban működő kézműves szakköröké.

"Még működik az intézmény, és még működnek benne a szakkörök" - mondta bevezetőjében Juhász Zsófia, a Megyei Művelődési Központ igazgatója, aki elárulta: az utóbbi időben elég sok pályázati pénzt nyert az intézmény és a benne működő egyesületek is, de ezekből a forrásokból sajnálatos módon nem tudnak a szakkörökre költeni. Komendó Gabriella, a szakkörök "gazdája" minden lehetséges fórumon szóvá tette, hogy ilyen célra nem írnak ki pályázatokat, de ezen a téren továbbra sem történt változás? Az intézményvezető arról is beszélt, hogy jó lenne új, fiatal tagokkal bővíteni a szakköröket, és erre talán mód nyílik a nyári kézműves táborokban.


A gazdag tárlatot Vakler Anna, Székesfehérvár Megyei Jogú Város kulturális tanácsadója ajánlotta az érdeklődők figyelmébe, aki szerint egyedülálló dolog, hogy egy művelődési intézményben ennyi kézműves szakkör működjön - sőt, az is egyedülálló, ahogy maga az intézmény még működik: gyakorlatilag állami és önkormányzati támogatás nélkül, pályázati pénzekből finanszírozza a tevékenységét. Elárulta, hogy a város kulturális tanácsadójaként mindent elkövet, hogy a szakkörök is támogatáshoz jussanak, és ő is fontosnak nevezte az utánpótlást, mind a szakkörök tagsága, mind oktatói terén, hiszen ezek a tárgyalkotó szakkörök örökítik tovább népművészeti értékeinket. Vakler Anna a következő gondolatokkal készült a tárlat megnyitójára:


Tisztelt Alkotók!

Megtisztelő, hogy ezen ünnepi alkalom részese lehetek.

Mert ünnepi alkalom, amikor az alkotó kiteszi a nyilvánosság elé egy évad munkájának gyümölcsét.

Minden kívülálló ­- valójában alkotni vágyó. A műhelyek titkos homályába szeretne bejutni: belelátni az író fejébe, a festő vázlatfüzetébe betekinteni, a szövőműhely felfeszített fonalerdeje mögé pillantani. A felforrósított kemence zárt ajtaját kinyitnák, s a hímző asszonyok szorgos öltéseit gondolatban már továbbrajzolják.

Mert csak egy dolog van, ami felülmúlja egy kiállításon készen, a reflektorfénybe kerülő alkotások ragyogását: a készítőben lezajló alkotási folyamat csodája. S erre mindenki vágyik, mert emberi természetünk része a megmutatkozás igénye, az a késztetés, hogy közöljünk, megmutassuk az oly sokszor emlegetett egyszeri egyediségünket.

Talán egy dolog mégis van, amely még ennél is többet adhat: közösségben alkotni.

Az igazi közösség nem egy kötelező egység, tehát nem egyszerűen szervezeti forma, hívják bár szakkörnek vagy műhelynek.

Egy Hely, így nagy H-val: van szelleme. A genius loci, megérkezve a műhelybe, elkezd működni. Mintha őrizné a legutóbbi együttlét örömét vagy vitáit, felidézi a munka eredményeit, belépve rögtön tudjuk, hol is hagytuk abba. Ez a munka sokszor gyötrelmes, aggodalommal teli, és sok olyan érzés támad bennünk közben, melyekről nem szívesen beszélünk a külvilág előtt. De egymással megosztjuk.

De ehhez kell a Helynek egy működési tér. Ez esetben a fenntartó, a Fejér Megyei Művelődési Központ Művészetek Háza. Gazdája, segítője, működtetője, otthona a 10 művészeti műhelynek, szakkörnek. Városi intézmény, megyei köpenyben. Kiemelkedő, újító TÁMOP-os pályázatok élenjárója (lásd pl. Panel Barokk), s mellette a hagyományos mesterségek pártfogója, s nem csak Mesterségek Házában, hanem a Barátság-éban is.

Meghatározó ebben a vezető, Juhász Zsófia és munkatársa, Komendó Gabriella. De nélkülözhetetlen mozgatói a munkának a szakkörvezetők szenátusának tagjai. Egy műhelyvezetőnek egyszerre kell szervezőnek, inspirátornak, moderátornak, néha békéltetőnek lenni. Ő a szakmai tudás birtokosa, közvetítője. Felelőssége: kinevelni az utána jövőt, nyitottnak lenni a változásra. Mert ahogyan a hagyomány és korszerűség fogalmai határozták meg a természetes paraszti közegében, így ma is ezek teszik folytonossá egy közösség életét.

A funkció változik, de változunk mi is, alkotók, a közönséggel együtt. Az élet kéri, s kikövetelte régen és ma is az új megoldásokat. Egy új anyag megjelenése, az új divat nyomán az ízlés változása, vagy egy új technikai lehetőség lendületet adhat a képzeletnek és az alkotó kéznek.

Ahogyan a kultúránknak, benne a tárgyi hagyományunknak is története van, mely a korok kihívásaira adott válaszok összessége.

Az alkotó közösségek, fennállásuk során újra járják ezt az utat: anyagot, technikát, formát ízlést tanulnak - és közben egyéni ötleteikkel, megérzéseikkel, szellemiségükkel továbbviszik a túlpartra - Nagy László gondolatát felhasználva - közös szerelmünket: kulturális örökségünket.

Hogy életképesek-e a közösségek, ez nem jelenthet gazdaságosságot. Elkötelezettséget, elszántságot kíván azonban a fenntartótól és az alkotótól is fennmaradásuk. Társadalmi hasznossága az egyén boldogságától is teljes lehet, s ha még egy közösséget is szolgál: részévé válik a Városnak - és persze része lesz a mindenkori kulturális koncepciónak.

Ez a fizetőképes kereslet azonban ma még csak "vatikáni valutában" működik. És Ő mindig meg is fizeti. A közösség s a közönség dolga, hogy ne csak így legyen. Jusson anyagra és ételre.

Tisztelt alkotók, szervezők! Kedves közönség!

Mindig találunk magunk körül jobbítani valót, minden nap csinálhatjuk a dolgunkat jobban, logikusabban, szebben, udvariasabban. Emberi, közösségi minőségünket azonban az méri meg, hogy egymás elkövetett ballépéseit össze tudjuk-e mérni ? nem, nem az elvárt tökéletességgel, hanem a kapott mosolyokkal, az elszalasztott lehetőségeket pedig a nem várt adományokkal. Alkotni, gyönyörködtetni - rácsodálkozva örülni: ez a legnagyobb ajándék. Alkotó és közönség legerősebb köteléke. Hogy el ne szakadhasson, ez a fenntartó, a szervező és a művész közös felelőssége.

Hogy tehessünk ezért, tartson meg minden résztvevőt a feljebbvaló erejében, lelkes lendületében, harcos küzdésében, és mindehhez egészségben közös városi otthonunkban, Székesfehérvárott.

 

A július 6-ig látogatható kiállítás megnyitóján Varró János népzenész muzsikált, és az eseményt közös éneklés zárta, Vakler Anna vezetésével.




















































Programok

Dumaszínház

2018. január 30. (kedd) 18:00

Művészetek Háza, színházterem

Best of L’art Pour L’art

2018. február 1. (csütörtök) 19:00

Művészetek Háza, színházterem

Kultúrházak éjjel-nappal

2018. február 3. (szombat) 10:00

Művészetek Háza

További programok »

 

 

Barátság mozi

 

Kiállítások 2016

 

Kreatív panel barokk