KIÁLLÍTÁSOK

Apa, anya, lánya: családi kiállítás

2013. január 10., 22:27 | MMK |

Szentes Ottokár képzőművész, Szentes Kata porcelántervező iparművész és Büki Zsuzsanna festő, grafikus alkotásaiból nyílt kiállítás a Művészetek Háza kiállíótermében. A tárlattal az intézmény a hagyományos "Apa és lánya" sorozatot folytatja, és az apa mellett ezúttal az anyát és feleséget is bevonta a kiállításba.


Büki Zsuzsanna, Szentes Kata
és Szentes Ottokár

A február 3-ig látogatható tárlatot Pálfalvi András, a Fejér Megyei Művelődési Központ címzetes igazgatója a következő gondolatokkal ajánlotta a közönség figyelmébe:

Egy háromszemélyes közös tárlaton nem könnyű eldönteni, hogy kivel is kezdje az ember, milyen etikettnek feleljen meg, nehogy megsértsen valamilyen illemszabályt. Mivel a meghívón az Apa szerepel legelöl, ezért én is vele kezdem.

Szentes Ottokár képzőművész. És ez nemcsak egyszerű jelző, besorolás az alkotók közé, hanem fontos üzenet is arról, hogy viselője nemcsak festő, hanem otthon van más műfajokban, többdimenziójú alkotó. És pedagógus. Iskolában is és itt a Megyei Művelődési Központban is az, ahol éppen egy tucat éve vezeti a Derkovits Képzőművészeti Kört. Nemcsak azért fontos ez a mai kiállítás, mert egy remek sorozat része, hanem, mert egy régi mulasztást is pótol. Szentes Ottokár eddig még nem állított ki ebben a teremben. Mert ő nemcsak kiváló képzőművész, de szerény ember is, aki tanítványainak, szakkörének számos tárlatot szervezett ide, de magának még egyet sem.

Ezen a mai napon együtt állíthat ki vele családja, felesége és leánya. És ilyen hármas tárlat még sosem volt ebben a teremben. Ez nagy öröm a számunkra. 


Pálfalvi András, Juhász Zsófia és a kiállító művészek

A szülők, Szentes Ottokár képzőművész, felesége, Büki Zsuzsanna festő-grafikusművész, a Tóparti Gimnázium művésztanára, tagjai a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Székesfehérvári Művészek Társasága tagjaiként a fehérvári művészvilág közismert egyéniségei. Mindketten rendszeres kiállítók, számos díj, elismerés tulajdonosai, megbecsült művésztanárok. És társuk ezen a tárlaton leányuk, Szentes Kata, a fiatal, de már érett alkotó.

Szentes Ottokár vonzódását a természetes, szerves anyaghoz, egy korábbi, organikusnak nevezett, meghatározó korszakának alkotásai dokumentálják, a "land art", az üvegfedél alá szorított-mentett füvek, akik-amik megőrzik magukban nekünk a valódi életet, mert nemcsak a festő által teremtett világban élnek. Valaha életet hordozó anyagok voltak, majd halál utáni üzenetek postásai. Egy korábbi élet múmiái is lehettek, akik léckeretükkel, üvegtetejű szarkofágjaikkal a térbe emelték a síkban élő képet. Ebből a korszakából nem hozott képet erre a tárlatra az alkotó, de jelképes nyomaikat most is megtaláljuk, ezeken a konstruktív megfogalmazású szép és titokzatos képeken. Az egykori fűszálak ott vannak a három összetartozó képen, de most nem üveg alatt, hanem dobozokba zárva. Biztosan többet jelentenek, mint a vegetáció maradványai. A címeik, a Tornyok között, vagy a Lakótorony, beszélő címek. Rólunk szólnak, a városbazárt emberekről. És a "Meglepetés doboz" vajon mit tartalmaz? Nem látunk bele, a fedelek eltakarják előlünk, de hát ezért is meglepetés! Pandora szelencéje, amit nem lehet visszacsukni és minden ránk szabadul belőle? De a füvek ott vannak a dobozon...

A vonzódás a természethez, a természetes anyagokhoz, a fafaragót, a kiváló faszobrászt idézi, aki korábban több saját kezűleg faragott alkotással ajándékozta meg az arra kíváncsiakat. Ilyen emblematikus teremtménye volt az Ifjúsági Ház előtti játszótér csúszdás hátú, hétfejű sárkánya, "Aki" nemcsak a gyerekek kedvence volt "haláláig". Aki hét fejétől a talpáig csupa fából készült. És ahogy fejei egyenként lehullottak, sajnáltuk mindannyian.

Szentes Ottokár képeinek címei nem csak egyszerű titulusok, segítő-eligazító aláírások, hanem szerves részei az alkotásoknak. Nem magyaráznak, hanem kiteljesítenek. Forrás, Másik világ, Horizont. Sokatmondó, vagy akár mindent eláruló címek, lehetne a "menekülés a városból" programja is. A városból, a dobozzá, dobozok tornyává változott hajdani emberi menedékből.

Büki Zsuzsanna képei is a városról szólnak, a város geneziséről és toposzainak változásairól. A felülnézet, a táj térképszerűsége is a kimenekülésről, az aszfalt és a beton helyett a természetről üzen, szól és sürget. A térkép meg is mutatja, hová menjünk. De ehhez ismernünk kell a jelzéseket.

Városképei nem a szokásos utcaképek, vagy veduták, hanem a magasból letekintő, a város szerkezetét egészben vizsgáló ember feljegyzései.

Ezt a stilizált városi struktúrát átszelik a vizek, a csatornák. De nem tudjuk, hogy az alattunk elterülő Rómát a Tevere, vagy a Tiberisz szeli-e át. A szabálytalan, mégis rendezett utcák hálózata ősi városokra, az első várostérképekre emlékeztet. Városokra Mezopotámiából, ahol talán kultúránk keletkezett. Ez az időtlenségbe átemelt város. Az "Angyalleső" c. képe is mintha a babiloni várakozást sugallná, mindannyian lessük az angyal érkezését. Mert várjuk az angyalt, azóta is. Akár átkot hoz, akár a megváltás ígéretét.

A város: házak-épületek-utcák sajátos szerkezete, ahol nem mindegy, hogy valami szerves, vagy mesterkélt képződmény. A házak falakkal körülvett, elzárt terek, ahonnan ajtók, ablakok nyitnak-zárnak a világ felé.

Büki Zsuzsanna ablakai nem rések, nem nyílások, vagy nyitott átjárók a bennünket bezáró falakon, hanem titokzatos, zárt kapuk a falon túli világ előtt. Ábrándozhatunk, mik rejtőzködnek a szép ablakok zárta falak mögött. Vágyaink csodákat rejtő titkos kertje, vagy álmaink meghitt szobái? Leskelődik-e ránk valaki az ablakok titkos résein? Néhány ablakban láthatjuk a kitekintőket is, de nem lehetünk biztosak benne, hogy nem csak az egykoriak emlékei, a valahai lét néz-e ránk vissza azokból az ablakokból, a kölcsönös nosztalgia jegyében.

"Falak és ablakok" c. képén a fal is feltárja szerkezetét-belsejét. Sajátos, szinte intim várostörténet ez, mutatja, hogyan rakódtak egymásra a kövek, a téglák az Időben. Kereshetjük a múltat a vakolat réseiben, de a gyönyörű, kék, zárt ablak nem nyílik meg szemünk előtt.

Ezek a képek nem tudnak hazudni, nem képmutatók. Pontosan feltárulkoznak előttünk. Indiszkrétek, mert feltárják készítőik lelkét is, nemcsak a magukét.

Olyan kulturális mélységekbe ereszkednek és visznek magukkal minket is, ahová sem a látványfestészet, sem az absztrakt eszközei nem képesek

Szentes Ottokár ablaknélküli dobozházai, Büki Zsuzsanna ház nélküli városai, városnélküli falai, ablakai megfogalmazzák a hiányzót, a teljesség hiányát, amit egyre gyakrabban éreztünk-érzünk elidegenedő korunkban. Teszik ezt anélkül, hogy az elidegenedés közhelyességének csapdájába esnének.

Sokszor tapasztalhattuk, a történelem is számos példával szolgál arról, hogy a tehetséges alkotó szülők gyermeke kiváló adottságai ellenére nem tud kibontakozni, kiteljesedni. Az alma nem esik messze a fájától, de árnyékában elsorvad.

Szentes Kata esetében ez szerencsére, és mindannyiunk szerencséjére, nem így van.

Porcelántervező és kivitelező iparművész és festő, aki a képzőművészet és művészettörténet gyakorló tanára.

Talán a szülők pedagógusi attitűdje, vagy a tehetség markáns ereje okán, vagy - és ez a valószínűbb - mindkét okból, erős, egyéni karakterű, autonóm művésszé vált, méltóan szüleihez. Más úton, más műfajban is, saját utat járva. Porcelántervező művész és festő egyszemélyben. Így festményeket és kerámiákat hozott erre a kiállításra, gazdagítva a tárlatot.

A fiatal művész kerámiái kiforrott, érett darabok, kísérletek hosszú és érdekes útját járták be addig, amíg elkészültek.

1. Tea-kiöntő kancsói, a "karakterek" - ahogy ő nevezi teremtményeit - a gömbforma társas variációi. Egyszerre funkcionális és esztétikai tárgyak. Kísérletek arra, hogy a legtökéletesebb térforma, a gömb, mit tűr el maga mellett, mivel hajlandó együtt élni, olyan harmóniában, ami bennünk, a használókban is megszólal majd. Úgy tűnik, ezek a játékos "nyuszifülek" helyükre találtak rajtuk. A támaszkodó fülű gömbkancsó, pedig saját biztonságát, stabilitását is megtalálta velük.  Kézbevalók ezek a tárgyak, jó érzés kézbe venni őket, érezni tenyérbe simulásukat, és a belőlük áradó meleget.

2. A mellettük látható tányér-kollekció a gyorséttermek sajátos igényeire hangolódott, ahol a funkció az elsődleges szempont. A tömeggyártás, az egyszerű használat, és a tárolhatóság. Megvan bennük mind a három, de ennél még sokkal több is. Van bennük valami könnyed szépség és finomság. Ajánlják magukat is, nemcsak a gyorséttermek, vendéglők falatjait.

3. A billenhető, "kétfenekű" kínáló-tálak, még a máz előtti, samottos-érdes felületüket mutatják nekünk, de már most is készek arra, hogy a kínálás ősi emberi gesztusát - bár maguk csak élettelen tárgyak -, átbillenésükkel maguk is kövessék.

4. A finom kis porcelán dobozkák, merített, nemes papírt idéző lapjaikkal, a rajtuk lévő cizellált, japán írásjeleket idéző réseiken keresztül adnak utat a fénynek. Annak a fénynek, amelyet majd a beléjük helyezett mécsesek küldenek felénk. És, ha felidézzük a japánkertek finom artisztikumát, odavalónak érezzük majd ezeket a kis lámpásokat is.


 

Szentes Kata absztrakt festményei örvénylő formák kavalkádja, melyen képenként egy-egy markáns szín dominál, és a szín pontosan rezonál a kép címére, tartalmára, és a kettő együtt, a valóságos, realista formák nélkül is eljuttatja hozzánk az alkotó üzenetét. Az Ős-Káosz kibontakozás előtti, ígéretes és boldog pillanatát ragadja meg, ahonnan már saját fantáziánk is tovább vihet bennünket a következő szintre, a rendezett Kozmosz világába. Kata formálódó Káosza talán azt ígéri, hogy majd kibontakozik valami más, ahol az ember újra magára találhat. És, hogy ez mennyire így lehet, az is bizonyíthatja, hogy ezek a képek nincsenek bezárva keretek közé, terjeszkedhetnek, akár egy egész falat is betölthetnének, és jól éreznénk magunkat közöttük. Mert derűt és tisztaságot sugároznak magukból. Kata internetes blogján meg is győződhetünk erről, ha megtekintjük impozáns, nagyméretű fali-kerámiáit, falfestményeit.

A kör itt talán be is zárulhat, a három művész képei, tárgyai már várják, hogy megismerkedjünk velük, ízlelgessük és befogadjuk őket.

Szép kiállítást kaptunk, köszönet az alkotóknak hogy elhozták ide nekünk, és kívánom, hogy sok termékeny év, gazdag jövő várja őket, mindannyiunk, minden művészetbarát örömére.

Mivel "Ablakok" előtt állunk, Büki Zsuzsanna szép ablakai előtt, így talán illik ide záróként egy rövid versem, amelynek szintén Ablak a címe:

 

Ablakunk vakult tükör
Nem látunk ki az utcára
Sem vissza be a szobába
Sem arra a régi tájra
Pedig ott van tudjuk jól
Messze valahol

 

Kívánom mindannyiunknak, hogy találjuk meg azt, ami ott van, messze, valahol.


Az intézmény igazgatója, Juhász Zsófia a közönséget - és magukat a kiállítókat is - meglepte azzal, hogy a megnyitó keretében a három alkotót felkérte, vállalják el az idei Fejér Megyei Diáknapok képzőművészeti kategóriájának zsűrizési feladatait: a megye középiskolásainak kulturális seregszemléjét április 5-7. között rendezik meg Székesfehérváron.








Programok

Dumaszínház

2018. január 30. (kedd) 18:00

Művészetek Háza, színházterem

Best of L’art Pour L’art

2018. február 1. (csütörtök) 19:00

Művészetek Háza, színházterem

Kultúrházak éjjel-nappal

2018. február 3. (szombat) 10:00

Művészetek Háza

További programok »

 

 

Barátság mozi

 

Kiállítások 2016

 

Kreatív panel barokk