HÍREK

Színes pillanatok

2016. február 11., 10:59 | MMK | Fotó: L. M.

Karakteres formák, színes képi világ, a vidéki és városi élet pillanatai sorakoznak a Művészetek Háza kiállítótermének falain: megnyílt az intézmény első idei kiállítása a Lovasberényi Szín-Kör Egyesület munkáiból.

Tájképek, csendéletek, zsánerképek, főként klasszikus témák láthatók a népes tagsággal rendelkező egyesület kiállításán, amelynek darabjait a közelmúlt terméséből válogatták az alkotók.


A megnyitó közönségét Juhász Zsófia, a Művészetek Háza igazgatója köszöntötte


"A Fejér Megyei Művelődési Központ már csak nevében megyei, jó ideje megszűntek a megyei feladatai, mégis kötelességünknek érezzük, pályázati forrásaink pedig lehetővé teszik, hogy bizonyos tevékenységeket tovább vigyünk" - mondta a kiállítás vendégeit köszöntve Juhász Zsófia, az intézmény igazgatója. Ezen tevékenységek közé tartoznak a fiataloknak szóló, felmenő rendszerű művészeti versenyek, minősítők, fesztiválok - és a kiállítások szervezése is, ahol megyei alkotók mutathatják be munkáikat.


A kiállítást Horváth Péter festő nyitotta meg


A lovasberényi egyesület nem először állít ki a Művészetek Házában, tárlatai mindig sok érdeklődőt vonzanak, így volt ez a mostani kiállítás megnyitóján is. A népes közönség előtt Horváth Péter lovasberényi festő a következő gondolatokkal nyitotta meg a február 28-ig látogatható kiállítást:

 

Azért azt valljuk be, hogy egy kiállításon legkevésbé arra a gyérülő hajú, öregedő, szemüveges pasira kíváncsi az ember, aki a megnyitóbeszédet mondja...

Én is így lennék az önök helyében, de azt is el kell, hogy mondjam: máskor is, de most különösen boldogan vállalom ezt a szerepet, hiszen egy olyan kiállítást kell bemutatnom, ami nagyon kedves a szívemnek. Olyan emberek alkotásait ajánlom az önök figyelmébe, akiket nagyon szeretek, és tisztelek azért a munkáért, aminek az eredményét a falakon láthatjuk.

Kezdjük a száraz tényekkel.

Az itt látható képek a Lovasberényi Szín-Kör Egyesület alkotóinak munkái. Maga az egyesület 2014 júliusában alakult, de a tagok már hosszú idő óta barátok és festőtársak. Hétfő esténként együtt festünk néhány órát a lovasberényi művelődési házban, és a festők nagy része nyaranta egy egész hetet - sőt vannak, akik akár kettőt - is eltöltenek az idén 20 éves Lovasberényi Alkotótáborban. A szakkörben is és a nyári alkotótáborban is komoly munka folyik, a táborba az ország minden szegletéből érkeznek festeni vágyó felnőttek.

A egyesület tagjai lovasberényi, sukorói, velencei, pákozdi, székesfehérvári amatőr alkotók. Amatőrök vagyunk abban az értelemben, hogy nem ebből a tevékenységből élünk, nincs róla papírunk, diplománk. De én azt gondolom, hogy ez nem jelenti azt, hogy más szemmel kellene nézni ezeket a képeket, hiszen a nézőnek a legfontosabb az, hogy tetszik-e, amit lát. És igen, ezek a képek nem hibátlanok, de erről én mindig is azt mondtam, hogy nincs és nem is lehet tökéletes képet alkotni, és talán nincs is értelme. Gondoljunk bele: ha megalkottuk a tökéleteset, akkor merre tovább?

Úgyhogy én szeretem ezeket az amatőr alkotásokat, szeretem a sallangmentes fogalmazásukat. Minket nem nagyon érdekelnek a trendek, nekünk nem kell megfelelni semmiféle elvárásnak, csak saját magunknak. Persze igyekszünk betartani a festészet íratlan és írott szabályait, de erről is azt a nézetet valljuk: attól, mert minden szabályt betartunk, még nem biztos, hogy jó képet festünk. És az ellenkezője is igaz, vagyis ha nem figyelünk a szabályokra, attól még festhetünk jó képet.


A kiállító alkotók


Az amatőrségben az a legszebb, hogy az ember teljesen szabad lehet. Erre a heti egy alkalomra el tudjuk felejteni a napi gondokat, és csak magunkra figyelünk. Ahányan vagyunk, annyiféleképpen dolgozunk, de ennek komoly haszna is van. Munka közben rengeteget tanulunk egymástól, ami öntudatlanul, vagy tudatosan, de beépül a lelkünkbe, és ezáltal a munkánkba.

Sokan azt hiszik, hogy a festés szórakozás, nem komoly dolog. Persze, nekünk ez hobbi, de ha valaki komolyan csinálja, bizony ez egy igen nagy odafigyelést igénylő szellemi és fizikai tevékenység. Egy-egy végigdolgozott szakkör után tényleg elfárad a festő, tényleg eltompul az agy estére.

Egy kép megfestése nem csak abból áll, hogy úgymond: lefestem, ami előttem van. Mindig azt szoktuk mondani, hogy nem lefesteni, hanem megfesteni kell azt, ami előttünk van. Mindenkinek át kell szűrnie magán a látványt, hozzá kell adnia saját magát, azt a pluszt, amitől megkülönböztethető lesz egyik festő a másiktól.

Aki picit is figyelmesen szemléli a képeket, felfedezheti azokat a jegyeket, amelyek eltérővé, mássá teszik egyik képet a másiktól. Az egyik képen erőteljes, karakteres formákat láthatunk, a másikon precíz, mégis festői megoldásokat, a harmadikon megcsodálhatunk egy hihetetlenül részletes képi világot.

Van, aki konkrétabban fogalmaz, van, aki elnagyoltan, van, aki közelebb van a valósághoz, van, aki szeret kicsit eltávolodni tőle.

A Lovasberényi Szín-Kör Kulturális Egyesületben a festésen kívül más, elsősorban kulturális tevékenységet is végzünk: tavaly például a költészet napját szerveztük meg Lovasberényben József Attilára emlékezve, és ebből az alkalomból az egyesület alkotói kiállították József Attila verseihez készült illusztrációikat is. Idén is készülünk erre az alkalomra, témánk a kortárs költők lesznek.


Népes közönség gyűlt össze a megnyitóra

Aki a kultúra területén dolgozik, tevékenykedik, az tudja, hogy néha bizony nem egyszerű ez a munka. Sokszor hiába tette bele az ember szívét-lelkét egy-egy rendezvénybe, mégis csekély az érdeklődés. De menni kell tovább, hinni abban, hogy van értelme. Számomra erről is szól az alábbi, nagyon rövid kis írás Wass Albert tollából. A címe: Előszó.

Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének.

De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer meg ezer apró csillámló homokszemcséből, és a homokszemcséket köddel kötötte össze.

És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond.

De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének.

És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek és azt mondták: majd a legelső szél összedönti.

És jött az első szél: és nem döntötte össze.

És jött a második szél: és az sem döntötte össze.

És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.

És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára, és ledöntötték az ő oszlopát.

És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének.

És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró homokszemcséből, és a homokszemcséket köddel kötötte össze.

Eddig szólt Wass Albert, és azt gondolom, hogy megszívlelendő, mély gondoltok ezek. Mindenkinek más az Istene, vegyük ezt szó szerint vagy átvitt értelemben, és mindenkinek hinnie kell benne, tenni érte, legyen az festészet, vagy csak egyszerűen maga az élet.

Egy valamire való megnyitó beszéd nem hangozhat el úgy, hogy nincs benne idézet, én sem hagyom ki.


Pablo Picasso mondta a következőt: "Vannak festők, akik a Napot sárga folttá alakítják át. És vannak mások, akik Nappá alakítanak át egy sárga foltot."

Nekem itt a falakon sok-sok Nap van, hiszen én tudom, hogy mindannyian beleraktuk a lelkünket ezekbe a képekbe. Remélem, Önök is megtalálják ezeket a Napokat az alkotásokban, feltöltődik a lelkük ezekből az alkotásokból, és ma este jól eső melegséggel a szívükben hajtják álomra fejüket.

Köszönjük szépen, hogy itt lehetünk.
















Programok

Világjelek

2017. október 4. (szerda) 17:00
- 2017. október 29.

Művészetek Háza, kiállítóterem

Csajos est: Zsebünkben a boldogságunk...?

2017. október 25. (szerda) 18:00

Barátság mozi

Játékok textilből, fából, termésekből

2017. október 26. (csütörtök) 09:00

Mesterségek Háza

További programok »

 

 

Barátság mozi

 

Kiállítások 2016

 

Kreatív panel barokk