HÍREK

Festett üvegcsodák

2013. március 07., 23:08 | MMK |

Bartha-Dávid Klaudia, Kovácsai Gabriella és Székely Réka üvegfestők, ékszerkészítők alkotásaiból nyílt kiállítás a Művészetek Házában. A március végéig megtekinthető tárlatot Radetzky Jenőné népi iparművész a következő gondolatokkal ajánlotta a megnyitó közönségének figyelmébe:


Üveggolyó, üvegház
belsejében kit találsz?
Bent lakik a szivárvány,
rajta ül egy királylány.

Ül a hídon magában,
üveggyöngy a nyakában,
gyémántfésű kezében,
igazgyöngy a szemében.

Üvegfalon ki-kinéz:
Jön-e érte a vitéz?
Világhírű királyfi?
Vagy helyette - akárki.

(Gazdag Erzsi: Üveggolyó)

 


Közel 40 éves emlékeim közül gurult elő Gazdag Erzsi üveggolyója, amikor kézműves társaim megkértek, ajánlanám a Művészetek Háza tárlatlátogatói számára munkáikat.

Ez a versike már akkor is, amikor óvodás kisfiamnak meséltem, erős vizuális hatást tett rám.  Láttam a fényes golyóban a színpompás hidat, rajta a lábait himbáló, sorsát vágyakozva fürkésző királylányt, és megérintett a szavak varázsán túl az üveg varázslata, ami visszaverte, megsokszorozta a gondolat fényét. Mert az üveg varázslatos anyag, csillogó, áttetsző, képet visszaverő, csengő-bongó, vagy színes, mélytüzű, ezerféle árnyalatú.

Az ötvenes években felnövő gyerekként nem volt sok játékom. De a szomszéd kislánnyal rengeteget "tücsköréztünk" a kertben, a szabadban. Házunk mögött volt egy sekély, árokszerű mélyedés, ahová évtizedeken át belehajigálták a törött háztartási dolgokat. Ez a hely nekünk valóságos kincsesbánya volt. Ujjongva mutogattuk egymásnak a leletet, ha egyikünk fényes, mázas, esetleg mintás cserépdarabot, vagy törött színes üveget talált. Mélybarna, türkiz, sötétkék üvegcserepekre emlékszem a sok-sok év távlatából is.

Jóval későbbi, már felnőtt koromból tudom felidézni egy másik - elemi erővel ható - találkozásomat az üveggel. Álltam a londoni British Múzeum egyiptomi gyűjteményében, és alig tudtam továbblépni egy hajdani hercegnő pipere asztalkájától, ahol az illatszeres, olajos, szépítőszeres üvegek elképesztően színes és változatos formájú sokasága sorakozott. 3500 éven át őrizte tüzét, fényét az anyagnak.

Bizony, ha az anyag történetét keressük, Krisztus előtt 1500 évvel kell visszamennünk. Akkor, a fémek olvasztásakor, a magas hőfokú tűzben keletkezett salakok és melléktermékek közt figyeltek fel az üveg alapanyagára. Szíria és Mezopotámia után a rómaiak fejlesztették magas fokra az üveggyártást. Ők alkalmazták először az üvegfúvó pipát, ami lehetővé tette a vékony falu edények előállítását. Tálak, poharak ékszerek, ólomfoglalatú színes üvegmozaikok készültek.

A középkorban az üvegművészet központjává Velence vált. Hétpecsétes titokként őrizte a tükörkészítés titkát. A beavatott mestereket egy közeli szigetecskén, Muránón telepítette le, amelyet halálbüntetés terhe mellett tilos volt elhagyniuk. A szökevényeknek Velence hírhedt titkosrendőrsége eredt nyomába és küldte rájuk orgyilkosait, bárhová szöktek is.

Módfelett bosszankodott ezen a francia XIV. Lajos, aki gazdaságpolitikájában egy ma is megszívelendő és követendő utat járt. Azt vallotta, hogy amit hazai földön a franciák meg tudnak csinálni, azt ne importálják drága pénzért máshonnan. Ezért aztán csak-csak elszöktetett egy velencei mestert Párizsig, hogy felragyoghassanak Versailles termeinek tükörfalai - hirdetve a Napkirály dicsőségét.

Lényegében az üveg készítésének módja a kezdetektől máig ugyanaz maradt, ami az alap-nyersanyagot és az olvasztás hőmérsékletét illeti.

A technológia azonban sokat változott. Ipari mennyiségben készítik az öntött üveget, kristálytükör üveget, biztonsági üveget, szigetelő és napvédő üveget. Iparművészeti munkák számára alkalmasak az ún. antik üvegek. Ezek átlátszó, színes, fújt üvegek. Különlegesek köztük az opalizáló, fényáteresztő, noha nem átlátszó üvegek, melyek a Tiffany-technikával készült munkák kiváló alapanyagai. Ez a századforduló idején New Yorkban Tiffany ékszerész által kifejlesztett technika átértelmezte és az otthonok számára közel hozta a már középkorban is elterjedt ólomüveg technikát. Bonyolult készítési módja és az opalizáló üvegekben rejlő lehetőségek szárnyakat adtak a tehetséges alkotóknak és mára világszerte ismert és elismert művészeti ágat hoztak létre.

Az üveg nyomában megtett idő-utazásunk során elérkeztünk eddig a kiállításig, amit három fiatalasszony varázsolt ide nekünk a Művészetek Háza munkatársainak segítő közreműködésével: Kovácsai Gabriella, Székely Réka és Bartha-Dávid Klaudia.

Kovácsai Gabriella eredetileg keramikusnak készült. Majd tíz évvel később, Olaszországban érintette meg a festett üveg szépsége és kezdett kísérletezni idehaza. Eleinte a maga örömére, aztán - látva a munkák sikerét - üzleteknek, galériáknak szállított. Munkáit a kivitelezés rendkívüli igényessége jellemzi. Biztos vonalvezetés, különleges színvilági fák, virágok, kedves-tréfás alakok köszönnek ránk tárgyiról. Szeretnénk őket hazavinni, közelünkben tudni, pillantásunkkal elidőzni rajtuk. Megszépíteni velük világunkat. Beleharapni egy almába, amit az ő üvegtáljáról emelünk fel. Elálmosodni egy könyv fölött, amire az ő lámpaernyőjéről esik a fény. Kovácsai Gabi 2004 óta sok csoportos kiállításnak volt résztvevője. Székesfehérváron kívül szerepeltek munkái a budapesti Iparművészeti Múzeumban és a Vajdahunyad Várában, a keszthelyi Festetics kastélyban és a belgiumi Namur városában is. 2007 óta tagja a Fehérvári Kézművesek Egyesületének, melynek munkáját vezetőségi tagként is segíti.


 

Székely Rékát az erdélyi Háromszékről röpítette a Nemere szele egészen Sárkeresztesig. Élet­útja, tanulmányai, sokoldalú képzettsége éppoly színes, mint szülőföldje tájai. Édesapja kovácsműhelyéből a nagyváradi Képzőművészeti Egyetem formatervezési szakáig hosszú volt az út és sok elágazásnál kellett elgondolkodni, hogy melyiket is válassza a rábízott sokféle talentum közül. Érdekelte a rajz, a fotó, az ipari formatervezés és a bútortervezés, majd a reklámgrafika, a könyv- és számítógépes grafika. Mesterei között büszkén említi a kézdivásárhelyi Vetro házaspárt, akiknek munkáit tavaly nyáron Székesfehérvár közönsége is megismerhette.

Réka fotózta Verespatakot, készített arculattervet jeles borokhoz, az üveggel való kapcsolatáról pedig ezt vallja: "2003 óta foglalkozom üvegfestéssel, ólomüvegezéssel és a mai napig varázslatnak élem meg, hogy a festett üvegekből a fény hatására milyen csodálatos világ születik." Tárgyainak, ékszereinek szépsége, letisztult formái bennünket, tárlatlátogatókat is beavatnak ebbe a csodába.

Bartha-Dávid Klaudiát szintén a "Kincses Erdély", pontosabban a Partium adta nekünk 2006-ban, amióta a fejér-megyei Dégen él. Érdemes egy pillanatra elgondolkodnunk azon, hogy a népszavazáskor tömeges bevándorlókkal fenyegető ország vezetők szűklátókörű jóslataival szemben ténylegesen mennyi kiváló tehetséget, szellemi energiát nyertünk a határon túlról érkezők személyében.

Klaudia Temesváron született és ott végezte el a Szépművészeti Főiskola iparművész-dekoratőr szakát. Diploma szerzése után dekoratőr-üvegfestő munkakörbe került, ahol a rózsaablak készítés és az üveghajlítás technikáját is begyakorolhatta.

Önálló kiállításai voltak Temesváron, Aradon, Bukarestbe, csoportos kiállítóként pedig eljutott Budapestre, Ausztriába, Németországba.

Sokféle formával, színnel kísérletezik, amit gyakran megtold az arany csillogásával ünnepibbé téve evvel a tálak, készletek, ékszerek megjelenését.

Kedves Vendégeink! Szavak helyett beszéljenek, és tegyenek tanúságot maguk a tárgyak, amiket jó szívvel ajánlok minden érdeklődő figyelmébe!
















Programok

Dumaszínház

2018. január 30. (kedd) 18:00

Művészetek Háza, színházterem

Best of L’art Pour L’art

2018. február 1. (csütörtök) 19:00

Művészetek Háza, színházterem

Kultúrházak éjjel-nappal

2018. február 3. (szombat) 10:00

Művészetek Háza

További programok »

 

 

Barátság mozi

 

Kiállítások 2016

 

Kreatív panel barokk