KIÁLLÍTÁSOK

Bálint és az irányított véletlen

2013. május 09., 23:29 | MMK | L. M.

Zsupkóné Viczkó Mária festő alkotásaiból nyílt kiállítás a Művészetek Háza kiállítótermében. A június 2-ig látogatható tárlatot Szentes Ottokár képzőművész, a Derkovits Képzőművészeti Kör vezetője mutatta be a megnyitó közönségének.

A vendégeket köszöntő Pálfalvi András, a Megyei Művelődési Központ címzetes igazgatója elmondta: örömmel tett eleget a felkérésnek, mert a Derkovits Képzőművészeti Kör éves csoportos kiállítását körbejárva mindig elgondolkodik azon, vajon ki lesz az, aki már megérett arra, hogy önálló kiállításon is bemutatkozzon - és Viczkó Máriát ő már több évvel ezelőtt is ezek közé sorolta.


Pálfalvi András és Viczkó Mária

- Amikor ma délben megnéztem, milyen képek is kerültek a falakra, meglepődtem, mert ezt a Viczkó Máriát még nem nagyon ismertem. Nagyon izgalmas, nagyon érdekes művekkel lepett meg bennünket - mondta Pálfalvi András.

- Különleges naphoz érkeztünk, olyan naphoz, amely mérföldkő egy alkotó életében - és nem azért mérföldkő, mert ezt szokás mondani, hanem azért, mert ezek a pillanatok azok, amelyek értelmet adnak a munkálkodásának. Ilyenkor ő maga is szembesül a saját anyagával, és kicsit hátralépve, szinte idegenként néz a saját munkáira - mondta bevezetésként a tárlatot megnyitó Szentes Ottokár képzőművész. - Egyfajta összegzés ez, ugyanakkor olyan pillanat is, amikor az ember már azon gondolkodik, hogyan tovább. Ilyenkor jönnek az új ötletek, és azok a gondolatok is, hogy vajon mit csinálhattam volna másképp. A kiállításon végignézve láthatjuk, hogy túljutott már a műkedvelő alkotók azon fázisán, hogy megtanul rajzolni és festeni, hiszen számos nagyon szépen kidolgozott, élettel teli tájképet, csendéletet láttunk tőle korábbi kisebb kiállításokon. Sok művész meg is reked ezen a szinten, nem tudnak továbblépni, nem tudnak mit kezdeni azzal a szakmai tudással, amit megszereztek. Nála viszont megtörtént az a továbblépés, amelynek során maga mögött merte hagyni a megszokott toposzokat és az olcsó sikert, és elindult egy olyan úton, ami már csak rá jellemző.


Szentes Ottokár

Az elmondottakat illusztrálva Szentes Ottokár szokása szerint tárlatvezetést tartott a kiállításon, amelyen az alkotások csoportokba rendezve láthatók. Elsőként a "Bálint-képeket" vette sorra.

- Ez itt a Bálintok terme - nekem még nem sikerült megfejtenem, hogy mitől Bálint a Bálint, de ezeken a képeken őt látjuk, különböző élethelyzetekben. Életre kelt humoros firkák, vázlatok ezek, amelyeket mívesen mozgatott meg alkotójuk. Az első képen az "ős-Bálintot" látjuk, minden Bálintok szülőapját, a további képeken pedig az afférjait különböző menyecskékkel. Aztán már képregényszerűen sorakoznak egymás mellett ezek a figurák - táncolnak, korcsolyáznak, ugrálnak, fekete-fehérben vagy fehér-feketében, kicsit a kínai írásra emlékeztető módon. Egész másfajta absztrakciót láthatunk azokon a képeken, amelyeken az alkotó a geometria felé ment el - a játékosság ezekben is megvan, csak szabályok közé szorul: szigorú, szimmetrikusan megkomponált egyenesek és ívelt vonalak szorítják keretbe.

A tárlatvezetést folytatva Szentes Ottokár hosszabban elidőzött azoknál a képeknél, ahol az alkotó vizes felületen futtatja meg a tust, látszólag a véletlenre bízva, milyen folthatású kép alakul ki ennek nyomán. Valójában azonban nagyon is kézben tartja ezt a különleges technikát, és remek képeket alkot vele.


Sorsok

- Mindegyikben benne van a poén, és egyfajta önirónia is. Ha jól megnézzük, az összes képen valamiféle kontaktus, emberi viszony van a figurák között. Ugyanezzel a technikával készültek azok a nagyméretű, Sorsok című képek is, amelyeken már az élet másik, sanyarúbb oldalát látjuk. Az egyiken fiatal fiút látunk, aki koldul, és ennek kapcsán végig lehet gondolni nagyon sok mindent, például, hogy ma a fiataloknak milyen lehetőségei vannak és milyenek nincsenek, és esetleg mi elől kell kimenekülniük egészen Londonig. A másik képen a hajléktalanok világa idéződik meg, nagyon-nagy együttérzéssel - mondta ezekről a képekről.

A másik teremben az alkotó régebbi énjéből is láthatóak munkák - Szentes Ottokár felhívta a figyelmet arra, hogy Viczkó Mária egy klasszikus virágcsendéletet is képes kortárssá tenni egy mobiltelefon képre festésével, vagy hogy az Ősz című tájképet milyen festői gazdagsággal készítette el. Közvetlenül ezek mellett sorakoznak azok a tájkép-imitációk, amelyeknél a már ismertetett, rá jellemző technikát alkalmazza: látszólag szabadon hagyja a festéket véletlenszerűn "kibontakozni" a felületen, de igazából ezek irányított véletlenek, és pontosan tudja, milyen fények és árnyékok alakulnak ki a keze nyomán.

- Egy olyan alkotót látunk, akiben ott a tehetség, a képesség arra, hogy leképezze a világot és ezzel elkápráztassa a közönségét, mégis túl tudott lépni ezen, és a nehezebb utat választotta - azt az utat, hogy önálló világot teremtsen - zárta a tárlatvezetést a Derkovits Kör vezetője.























Programok

Dumaszínház

2018. január 30. (kedd) 18:00

Művészetek Háza, színházterem

Best of L’art Pour L’art

2018. február 1. (csütörtök) 19:00

Művészetek Háza, színházterem

Kultúrházak éjjel-nappal

2018. február 3. (szombat) 10:00

Művészetek Háza

További programok »

 

 

Barátság mozi

 

Kiállítások 2016

 

Kreatív panel barokk